Könyvbarátok

"A könyv az emberi boldogság egyik lehetősége"

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
Tim Dedopulos: Varázslók - Mágikus történelmi utazás

Toplenszki Ágnes pályaműve - versben!

Tim Dedopulos: Varázslók - Mágikus történelmi utazás

Varázslókról dalolok,
könyvet ezért olvasok,
útjukat hogy megismerd,
eme könyvet lapozd fel.

Mesterségnek fortélyait
egytől-egyig megtudod,
laboroknak rejtélyeit,
mindet jól megtanulod.
Mágiának természete,
típusa és mestere,
megtudod, hogy mitől lett
az embernek e végzete.
Tudd meg, mi a varázslónak
rituális fegyvere,
Mi legyen az öltözéked
varázslatos elegye.
Mágikus és történelmi,
mitikus kis alakok,
sötét oldal alakjai,
mind egy lapon láthatod.
Istari és Roxfort,
Jedi-tanács egybe,
mágikus társaságok,
kerülnek a könyvbe.

Ha e könyvet kinyitod,
s lapjait elolvasod,
mágiának titkai,
lapok között derül ki.
Ne légy hát rest, olvasd el,
s értékeld az elméddel.

Pálfi Norbert: Noé bandája (kritika)

Smausz Kolumbán Katalin pályaműve

Pálfi Norbert: Noé bandája

Noé bandája a rövid és hosszú történetek ciklikus váltakozásával, a fabulákra lapozva, tart görbe tükröt a világnak.
Pálfi könyve egy új, különleges látásmódot képviselve tárja elénk a régi és új történeteket. Az újraértelmezett teremtéstörténet és darwinizmus mellett az állatmesék jól ismert szereplőit is felvonultatja, s ezeket újakkal egészíti ki. S mindezt humoros és vicces és egyben tanulságos formában teszi. Az abszurditást, a fájdalmas igazságot (világunk negatív oldalát mutatva meg) sem nélkülöző mű szórakoztató perceket nyújt nekünk, olvasóknak. S mintegy fokozásnak tekinthetjük a szerző vicces, minimalista rajzait.
Tetszett a mű, szívesen olvastam alkalmanként egy pár történetet, érvényesítve a „kevesebb  néha több” elvét, mert Pálfi műve annyira újfajta látásmódot képvisel, történetei annyira eltérőek az ismert történetektől, a tanulságok (amiket tételesen is kimond Pálfi) annyira újak, csattanósak, néha mellbevágóak, hogy időt kell hagyni az olvasottak leülepedéséhez, befogadásához.

Salman Rushdie: Sálimár bohóc (kritika)

Nyilas Emese Tünde pályaműve

Salman Rushdie: Sálimár bohóc

„Az amerikai terrorizmusellenes harc főnökét fényes nappal, India nevű lánya házának küszöbén megkéseli a tulajdon kasmíri sofőrje, egy titokzatos alak, aki Sálímár bohócnak nevezi magát.”
Így kezdődik az indiai származású brit író, Salman Rushdie regényének magyar fülszövege. Szép dolog a globalizáció.
De globalizáció ide vagy oda, a Sálímár bohóc ráébreszti az olvasót, milyen keveset tud a világról, ez esetben Kasmírról. Mert bár a történetet a nagykövet elleni merénylet indítja el, a gyilkosság valójában az események lezárása, szinte magától értetődő befejezése azoknak a múltbeli eseményeknek, amelyekről a könyv nagy része szól. Összegabalyodik a hinduizmus az iszlámmal, a háború a szerelemmel, a kitartó ragaszkodás a hűtlenséggel, a becsületesség az árulással, az indiai mágia a rideg amerikai realizmussal, s ebből az elegyből olyasmi születik, amit született európai írótól hiába várnánk, olyasmi, amit hiszünk is meg nem is. Vagy, Rushdie saját mondataival élve: „az esküdtek igazán szerették volna hinni, szerették volna is meg nem is, elhitték, hogy a világ most olyan, amilyennek Tillerman mondja, miközben azt kívánták, bárcsak ne így lenne.”

J.K. Rowling: Harry Potter

Novák Dóra pályaműve

J.K. Rowling: Harry Potter

„Amikor almodunk, azt tehetünk, amit akarunk” – nyilatkozta J.K. Rowling
Álmodtál már lehetetlen dolgokról, repültél vagy varázsoltál, gonoszokkal harcoltál, vagy találkoztál természetfeletti lényekkel? Az álmaink szövik a legizgalmasabb és legszebb meséket. A Harry Potter is egy mese, egy tehetséggel megáldott írónő képzeletének csodás szüleménye, amelyben mindenki örömét leli. A 7 kötetes sorozat egy Harry Potter nevű fiú történetét meséli el, akire rátalált egy olyan világ, amelyben az emberek pálcával varázsolnak, hopporral utaznak, vagy épp seprűvel, és sárkányokat tartanak háziállatként. Mint minden mesében itt is megjelenik a gonosz, aki a sírból támadt fel, és Harrynek a hetedik év végére meg kell küzdenie vele. Fokozatosan ragad magával a könyv, szinte látjuk Dumpledort, amint ránk pillant félhold szemüvegén át, érezzük a félelmet, amikor Voldemort újra testet ölt, és halljuk amikor Hóborc trágyagránáttal dobálja a megszeppent elsősöket.
Ezek után ajánlanám kicsiknek, nagyoknak, fiataloknak, időseknek, varázslóknak és mugliknak, azoknak, akik hisznek a mesékben, és azoknak is akik még nem. Ez garantáltan tetszeni fog mindenkinek egyaránt, mert tele van rejtélyekkel, kalandokkal, izgalmakkal.

Jay Asher: Tizenhárom okom volt (2. kritika)

Nánási Lotti Barbara pályaműve

Jay Asher: Tizenhárom okom volt

Egy középiskolás lány – Hannah - látszólag egyik napról a másikra úgy dönt, hogy véget vet az életének. Pár héttel később Hannah egyik iskolatársa (és titkos imádója) Clay egyszercsak csomagot kap. Az izgatott bontogatás után hamar hideg zuhany éri. Halott „majdnem” szerelme hangjával „töltött” kazetták várják, hogy lejátssza őket. Ezeken a kazettákon lépésről lépésre mutatja be, hogy mik is vezettek ahhoz, hogy végezzen magával. Egy lavina indult el, amit képtelen volt megállítani, és 13 esemény kellett ahhoz, hogy meghozza a végső döntést. A 13 esemény minden egyes okozója megkapja a felvételeket egymás után szép sorjában. Clay is valaki mástól kapta meg, de még nem tudja ki lehetett előtte és ki az, aki őt követi (ha követi egyáltalán). Sokkolja, mégis vonzza a gondolat, hogy meghallgassa a felvételeket, mert tudni akarja, mi volt az, amiben segíthetett volna, és mi az ő általa okozott indok. Két narrátor is mesél nekünk, az egyik Hannah a kazettákról, a könyvben dőlt betűvel szól hozzánk, és Clay, akinek gondolatait és a lányról felmerülő emlékeit követhetjük nyomon.

Szomorú történet és helyenként elborzasztó is. Hannah annyi mindenen ment keresztül, annyi állítólagos jóakarója, barátja árulta el, hogy már szinte számolni sem bírtam. A 9-dik történetet gyakorlatilag végigbőgtem, de a többi sem volt piskóta. Folyamatosan váltogatták bennem egymást a harag és a fájdalom. Egyik ismerősöm sem lett öngyilkos (hál’ Istennek), de sokan azt mondják gyávaság az öngyilkosság, mert képtelenek szembenézni az élettel és azokkal, akiket itt hagynak maguk mögött. Én nem tudom elítélni a lányt. Szerintem mire eljut idáig az ember, addigra úgy érzi, hogy senki nincs vele, senki sem fogja hiányolni. Nem tudhatom egész pontosan mi játszódik ilyenkor az ember fejében, de biztos vagyok abban, hogy ilyenkor már nem gondolják úgy, hogy hasznosak lennének másoknak vagy maguknak, vagy hogy bárki segíteni tudna.

Jay Asher: Tizenhárom okom volt

Nagy Anna pályaműve

Jay Asher: Tizenhárom okom volt

Engem ez a könyv nagyon megragadott.
Olyankor találtam erre a könyvre, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. A párkapcsolatomnak előtte való nap lett vége.
Amikor elolvastam a tartalmát átéreztem Hanna helyzetét. Megrendeltem a könyvet (két nap alatt elolvastam).
A 13 okom volt egyszerűen megragad, szomorú még is csodálatos. Bátram ajánlom mindenkinek, annak is, aki nem szeret olvasni.
Ez a könyv már az elején belecsap a történet "közepébe", és csak sodor magával egészen a könyv végiéig. A vége nem boldog, mint általában az összes többi könyvnek, mégis lenyűgöz.
A történet menete magával ragadó, a sejtelem, a tudatlanság, az együttérzés Hannával vagy/és Clayel, a nagy kérdések, amikre nem tudod a választ, mind fokozza a kíváncsiságot.
Hanna élete tanulság mindannyiunk számára, annyi rossz történt vele, úgy döntött végez magával, de mi lett volna, ha tovább él?
Én biztosra veszem, hogy Clayel összejött volna és boldogan élne. Legalábbis én ezt képzelem, így rejtetten a könyv azt sugallta nekem ”Merj Élni”!!
Nagyon sokkal tartozom ennek a könyvnek valamint az írónak, hogy megírta ezt a mesés könyvet. Ennek a könyvnek köszönhető, hogy tovább tudtam lépni.

Jilly Cooper: Póló (2. kritika)

Marosi Kinga pályaműve

Jilly Cooper: Póló

Mint azt már megszokhattuk, Jilly Cooper ezen könyve is nagy sikert aratott, főleg az én szememben. Nem múlik el olyan nyár, hogy ne olvasnám egyszer végig, és ez már sajnos a puhaborítású könyvön meg is látszik. Az apró betűk a sárgás lapokon alkalmasak rá, hogy az ember a standon, a tűző napon olvasva sikeresen megvakuljon, de az élmény igazán megéri az áldozatot. Főleg, ha belegondolunk, hogy ma már szinte minden megkapható hangoskönyvben is.

Az írónő mesterien tárja elénk a lovas sportok világát, és akár szakavatottak vagyunk, akár nem, sikerül elérnie, hogy úgy érezzük, mi is ebbe a forgatagba születtünk bele. Senkit nem érdekel, ha nem tudja mit jelent mondjuk a martingál, vagy ringer, mert az adott oldalon szereplő másik 500 szó annyira magával ragadja az olvasót, hogy az-az egy kifejezés már nem is számít, mégis, mire a könyv végére érünk, pontosan el tudjuk mondani, hogy is néz ki pontosan egy lelovaglás. Az ügyesebbek talán rögtön be is tudják mutatni, felpattanva egy ló hátára.

Ebbe az izgalmas, mozgalmas és ismeretlen világba pedig nem mással kalauzol minket végig az írónő, mint a romantikával és a drámával. A rengeteg régi és új szereplő szerelmi hálója, oly bonyolult, hogy talán még maga az internet kitalálója sem igazodna el rajta, de kiemelve egy, esetleg két főszereplőt máris világossá válhat minden.  
A több mint 650 oldal rengetegnek tűnik, de ha megnézzük, hogy közel 100 felsorolt szereplő van az első oldalakon; el kell gondolkodnunk rajta, hogy hogyan is fért bele ennyi élet egy ekkora könyvbe. Minden karakter egyedi és erről szépen lassan, olvasás közben meg is bizonyosodhatunk.

Perdita Macleod a szemünk előtt válik kislányból sikeres nővé, és inkább utóbb, mint előbb, de tanul a saját hibáiból. Megtalálja az eddig ismeretlennek hitt apját, igaz barátokat szerez és rálel az első és utolsó szerelemre is. Megtanulja kezelni az embereket és a saját életét is, bejárja a világot, hogy ráébredjen, otthon a legjobb.

Perditán és a póló világán keresztül megismerhetjük a France-Lynch családot, és újra találkozhatunk, a Lovasok című könyv főszereplőivel, Rupert Campbell-Blackkel, és Billy Lloyd-Foxszal is. Beláthatunk a gazdag patronok világába, és az Argentín lovardákba is, miközben figyelemmel kísérhetjük, ahogy az igaz szerelem, hogy tör magának utat, vagy épp, ahogy a pénz kerekedik felül mindenen.

A sok helyszín, a rengeteg verseny és esemény, no meg a tömérdek szereplő pörgőssé varázsolja a hangulatot, és észre sem vesszük, ahogy évek (és oldalak) repülnek el az orrunk előtt. Úgy gondolom, nem csak a szereplők változnak meg, mire elérjük az utolsó lapot, hanem mi, olvasók is. Átéltünk szerelmet, gyűlöletet, örömöt és bánatot, láttunk tragédiát és sikereket, éreztük a megbánást, a csalódást és a boldogságot is. Tanultunk a szereplők hibáiból és ha ügyesek voltunk, leszűrhettük az életre vonatkozó nagy tanulságokat is.

A pólójátékosok elsőre csillogónak tűnő életéről is kiderül, hogy nem is olyan könyű, ugyanúgy, mint ahogy ez való világban szinte bármiről kideríthető.

A bonyolult, sok szálon futó történet, nem épp a kislányoknak való a helyenként igen részletesen leírt erotikus tartalom miatt, mégis azt kell mondanom, én ajánlom minden kornak és nemnek, mert aki ebben a világban 16 évesen még a gólyában hisz, annak ideje kinyitni a szemét, és erre Jilly Cooper könyve a legalkalmasabb.

Sokan mondják, hogy ne a borítóról ítéljük meg a könyvet... Hát ezt felejtsük el ebben az esetben, mert az izgalmas pólóversenyt ábrázoló fotó, és az ennek hátterében megbúvó szerelmes pár csókra hajló árnyékképe, a narancsszín melegségével remekül érezteti a történet összetettségét, és az ennek ellenére végig fennálló buja szerelmes hangulatot.

Remek könyv télre, nyárra, amit csak ajánlani tudok, mint kevés kedvenc könyvem egyikét.

Böszörményi Gyula: 9...8...7...

L. Andrea pályaműve

Böszörményi Gyula: 9...8...7...

Böszörményi Gyula azon 21. századi író, aki könyvével a legmélyebb nyomot hagyta
bennem. Lehet, kissé elfogult vagyok, hisz gyökereink egy helyről erednek, és egy miskolci szív érezheti át igazán egy miskolci toll érzelmeit.
A fiatal emberi agy blokkolja a felnőttek által elkövetett hibákat, és próbál úgy élni, hogy nem kövesse el ugyanazon baklövéseket. De az ember mindig ember marad, újabb és újabb démonokat fogad magába halála napjáig.
A Város, a megfertőzött Budapest pedig csak ontja magából a kellemetlen megszállókat. Az esély, hogy elkerüld a beoltást egyenlő a nullával. Lilith csak egy új életbe, az alvilágba, a gruftik társadalmába menekülhet. Ők tisztán látnak, hisznek a démontalan hazában.
Minden szó, momentum fontos,  hogy az olvasó a Zéró fejezethet érve megértsen mindent.
A cselekményszál egyre bonyolultabbá válik az idők során, egyre fokozza az izgalmakat,
remekül átszőtt érzelmekkel és kétségekkel.
9 fejezetnyi szorongás és fokozott érdeklődés, majd egy váratlan végkifejlet.
Zárt osztály. Hisztérikus rohamok. 250 oldalnyi fantázia, a menekülőút, melynek a gruftik, az impek, a démonok csak apró elágazásai.
A szálak tovább bonyolódnak, és vége. Nincs több szó a lapokon. Csak várni a folytatást, mely hasonlóan fordulatos és bezárhatatlan.

J.K. Rowling - Harry Potter és a Halál ereklyéi

Kozma Alíz pályaműve

J.K. Rowling - Harry Potter és a Halál ereklyéi

Hát elérkezett ez a perc is, mikor véleményt formálok a számomra legfontosabb történetről. Azt hiszem mindenkinek tudnia kell, hogy ez a könyv - pontosabban inkább könyvsorozat - amiről most írok, rengeteg mindent adhat nekünk. Segít kiszakadni a mindennapok monotonitásából, és egy új, varázslatos világ részesei lehetünk általa. Bárki az olvasó, elbűvöli, s a történet részesévé válik ő is. Izgul, mikor e szereplőkkel történik valami, hiszen a jók egyúttal már az ő barátai is, s a rosszak az ellenségei lettek. A sokszínűség az, ami megfogja az embert.
Szerelmi regénynek éppúgy nevezhetnénk, mint egy enyhébb horror-kötetnek. Harry a középpont, az ő életéről tudunk meg a legtöbbet, s az ő szemén át látjuk a varázslók világát.
Azonban ne feledkezzünk meg kitartó barátairól, Hermionéról és Ronról sem, akik mind a hét köteten keresztül segítik öt. Ott van a kedves vadőr, Hagrid, aki olyan szerethető és bájos, hogy összeférhetetlenül illik vad külsejéhez, így éppolyan lesz mint egy hatalmas plüssmaci, akiért a legszebb pónilovat is odaadná bármelyik kislány. A legfőbb jót Dumbledor képviseli.
Egyszer álmodtam is vele, csakhogy egy repülő szánon ült. Ezen elgondolkodtam, s végül arra jutottam, hogy a hasonlat igazán illik hozzá, hiszen a mikulást is el kell engedniük az egyre érettebbé váló gyerekeknek, és pont így történt ez a bölcs igazgatóval is. A hatodik kötet minden fanatikust kellőképpen megsiratott, együtt szenvedtük meg Harryékkel Dumbledor elvesztését. A könyörtelen és alattomos szereplők megpróbálnak elvenni minden szépet és jót a világból. Megszemélyesítik az emberi gonoszságot, s a meghunyászkodást is, mivel Voldemort előtt még a legkegyetlenebbek is fejet hajtanak. Voldemort egyszerre képmutató és sajnálatra méltó. Egyszerre sértett árva, s hatalomra vágyó zsarnok. Rengeteg közös vonásuk van a főhőssel, ez kétségtelenül megmutatja, hogy Harry milyen sorsra juthatott volna ha feladja a reményt, miszerint minden jóra fordulhat.
Egyszer a buszon halottam, hogy valaki J.K. Rowlingot ócsárolja. Szinte magamra vettem a sértéseket, mint például: "oldalakon át húzza a legegyszerűbb történést is"- de tudják mit, ez igaz.
Habár szerintem ez nem valódi sértés, hiszen mindezt élvezhetően tálalja. Átkutathatnám minden kötet összes lapját, de biztos vagyok benne, hogy egy unalmas részt sem találnék.
Engem az írónő remek humora is lenyűgöz. Zseniálisan kifiguráz egyes emberi tulajdonságokat - vegyük csak például a hiúságot, ami Dolores Umbridge, és Lockhart professzor fő ismertetőjele -, Fred és George pedig vetekedhetnének akár Jim Carrey-vel is.
A hetedik könyv testalkata nem éppen a vékonyságról híres, s ez nem egyszer megnehezítette az utazásomat, de ezt egyáltalán nem bánom. Sokszor kilógott a táskámból és volt, hogy kiszakította a szatyraimat - hiszen jobb ötlet híján oda került -. Azonban pontosan így ismerkedtünk meg!
A telezsúfolt könyvesbolti polcon terpeszkedett, s magára vonta az arra járók figyelmét. Megvettem és már attól jobban éreztem magam, hogy a kezemben tarthatom. Olyan volt nekem, mint egy édesanyának a gyermeke. Éppúgy sír fel ő is, mint ahogy a könyv első sorai várják az olvasást. Mára már igazi híresség lett, s nincs, aki ne ismerné a főszerelői neveit, de nekem mégis egyedi maradt, hiszen olyan, mint egy megunhatatlan barát. Igen, pontosan ezzé lett, egy baráttá. Magányos gyermekként kezdtem olvasni a Bölcsek kövét, s annyira elragadott a világa, hogy csak úgy faltam az oldalakat, vártam a folytatást és aztán jöttél te, az utolsó kötet, a befejezés. Kettős érzéssel olvastalak, hiszen egyrészről örültem, hogy újabb és újabb szálakat varrnak
el, s sok dologra fény derül, ám ott motoszkált bennem a félelem is. Ez hamarosan - ahogy közeledtem az utolsó oldalhoz - rettegéssé nőtte ki magát, hiszen el foglak veszíteni. Harryvel együtt nyíltam ki én is, neki köszönhettem, hogy le tudtam győzni az  előttem álló akadályokat. Barátokra leltem a sorok között, s igazán megszerettem őket. Vártam azt a percét a napnak hogy végre olvashassak. Olyan fontossá vált nekem ez a könyvsorozat, mint a levegő. Igaz, sok minden megváltozott mára, szinte más ember lettem az évek folyamán, viszont egy dolog változatlan.
Persze már nem olyan létfontosságú, de mégis hihetetlenül kedves nekem, s ez te vagy, Harry.
Sajnos rosszat is kell mondanom... Így hát elkell árulnom; álmatlanságot okozol, s ezzel együtt fáradtságot is. Ennek az oka pedig az, hogy nagyon nehezen lehet abbahagyni az olvasásodat.
Ugyanilyen nagy "hibád", hogy annyira izgalmas és fantasztikus világot mutatsz meg az olvasóidnak, melyből a kiszakadás szinte fizikai fájdalmat okoz, s az egyszerű hétköznapok már nem lesznek élvezhetőek. Túl sivár és unalmas lenne minden nélküled.
Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ezzel a kötettel befejeződik a történeted. Nagyon féltem, ám szerencsére az elköszönés ennek ellenére sem kellett hogy megtörténjen, hiszen bármikor leemelhetlek a polcról, s újra emlékezhetek a közösen átélt kalandokra, sőt, akár újra a részesévé válhatok.. Rengeteg mindent köszönhetek neked, s köztük azt is, hogy az lettem, aki.
Az idők végezetéig szükségünk lesz erre a bátor, kócos fiúra, és a barátaira, ezért  Harry Potter története soha nem merülhet feledésbe.

Jilly Cooper: Póló

Kiss Tímea pályaműve

Jilly Cooper: Póló

Az írónő több könyvét is olvastam, a Ruthshire Krónikák harmadik regénye a Póló.
A könyv nagyon szórakoztató, izgalmas, érzelmekkel túlfűtött. A humortól kezdve a romantikán át a pikáns, olykor zavarba ejtő intim részletekig, minden megtalálható benne. Számomra nagyon tetszik, hogy a Ruthshire Krónikák minden egyes regénye egy új történetet mutat be, mialatt nyomon követhetjük a régi szereplők sorsát is. Ebben a könyvben az írónő bevezet minket a lovaspóló fényűző világába, megismertet a póló játékszabályaival, az egész lovas élet szépségeivel és tragikus eseteivel. Szerelmi viszonyok szövődnek és kuszálódnak össze, de szerencsére a könyv ennek ellenére nem lesz csöpögős lányregény.
Aki az írónő több művét is olvasta, észrevehette, hogy ugyanazok a karakterek újra és újra egy új szereplő bőrébe bújtatva ismét megjelennek. Ilyen a fiús alkatú vagány csajszi szerepe, a nagyon jóképű, de ravasz, gonosz természetű férfi, na és persze a nők kedvence, a nem épp legvonzóbb, de annál inkább figyelmes, kedves természetű srác, akiről minden nő álmodik.
Ajánlom minden 16 év felettinek, aki szereti az olyan könyvet, amit tényleg nem lehet letenni.