Könyvbarátok

"A könyv az emberi boldogság egyik lehetősége"

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
Lajkó Szilvia pályaműve

 

A citromfacsaró szédülése

és megint fél citrom közelít-
kéz markolja lábam
és újra fél perc a gyönyör-
testemen csorog árja
és megint édes a savanyú-
élvezem a mámort
és újra szédülök-
fél citromra várok.

Hegedűs Mónika pályaműve

1. kategória: irodalmi pályázat

Amikor egy álom…


Édes álmot láttam éjjel:
cukros teát citromlével.
Összefutott számban a nyál,
úgy kívántam ébredés után!
Szaladtam a konyhába,
vizet forraltam kannába’.
A kockacukor el van vetve.
Ha elvetettük, majd kinől,
persze, csak ha sikerül!
Mielőtt a víz kihűl,
a tea filter belekerül.
Ázik, ázik, jaj, de jó,
mit nekem a kakaó!
Kiskanállal vízörvény,
bár nem létezik rá törvény,
de csak úgy teljes a finálé,
ha akad egy kis citromlé!
Jé! Ez meg micsoda?
XXI. századi csoda.
Sorsom immár nem sanyarú,
Vágott képem sem savanyú,
Mert otthonomban,
birtokomban,
kis konyhámban leledzik
ez a kiváló,
nem, nem pók
és nem is ufó,
hanem design citromfacsaró!
A szeánsz megérte.
Bár a nyelvemet
az első korty megégette,
azért remélem, mindenki megértette,
mi a mondandóm értelme!
Neeem? Akkor csak azt kívánom,
Hogy mindenki álma, vágya,
Így váljon valóra!

HM

Szalayné Arisa pályaműve

1. kategória: irodalmi pályázat

Boszorkák


A kerek erdő mindig békés hely volt a mesék birodalmában. De minden megváltozott, amikor a két rivális boszorka beköltözött.
Maja északra, Tuja délre. Nem tudtak egymásról, de egy napon Maja gombát ment szedni az erdőbe fehér varangyával. Először csak a másik fehér varangyot látta meg. Tudta csak boszorkának van ilyen „szent állata”. Éktelen haragra gerjedt, mert békéjét látta romokba. Aztán meglátta…azt a csúf öregasszonyt, ( Ő sose nézett tükörbe!)aki jött vele szembe.
- Hé! Ki vagy? Hogy merészelsz betörni az én területemre?
- Én a tiédre? Te csúfság! Ez az én területem!
Ezen aztán úgy összevesztek, hogy évszázadokig haragban álltak egymással, de egyik sem költözött el. Viszontbosszantották egymást, mágiákkal, varázslatokkal. Ha az egyik kiteregette a ruháit, a másik biztost záporesőt küldött. Egyszer aztán egy átutazó Tündér meglepte őket 10 kg citrommal, mivel jött a tél úgy gondolta jó szolgálatot tesz a mi boszorkáinknak. Sőt mivel Tuja lustább volt még kapott egy elektromos citromfacsarót is. Na mit tettek a mi boszorkáink? Hát egymás ártalmára, bosszantására használták.
Maja elkezdte csavarni egy ezer éve elmosott csuporba csavarni a citromlevet, közbe varázsigét motyogott:
- Egy csepp, két csepp, öt csepp, meg tíz, csepereg a nyálad, mint a víz. Szegény Tuja nem győzte nyelni a nyálát, de mindjobban nyelte, annál több jött. Hát fogta a citromjait és az elektromos citromfacsarót és Ő is mágiához fogott.
- Zúgj gépem, csavarj nékem, könnye folyjék, mint tavaszi eső a réten.
És napokig folyik a nyál és a könny, de egy csapásra véget ért, mert Majának és Tujának elfogyott a citromja, sőt kifogyott az elem is.
A két boszorka kimerülten ültek a konyháikba…és LŐN VILÁGOSSÁG! Az agyukba is világosság gyúlt, mert rájöttek: nagy ez a Kerekerdő és elférnek benne mindketten. Ezért elindultak a „szent” fehér varangyaikkal és az erdő közepén békét kötöttek. Sőt azt is megbeszélték, hogy a citromot ezen túl a teába használják. Tuja azt is felajánlotta, hogy néha kölcsön adja az elektromos citromfacsaróját.
De jaj annak aki a Kerekerdőbe akar költözni!

Pixelhősök - a számítógépes játékok története

Beregi Tamás: Pixelhősök

A videójátékos szakirodalomnak Magyarországon nincsenek nagy hagyományai. Bár igényes és minőségi szakfolyóiratok már régóta működnek, de olyan gyűjteményes mű már jó ideje hiányzott, mely később hivatkozási alapul szolgál és mintát ad. Erre a nem kis feladatra vállalkozik Beregi Tamás Pixelhősök című hiánypótló munkája.
Evidensnek tűnhet, de én külön kiemelném, hogy offline kiadványról, kézzel fogható könyvről van szó, nem tűnékeny és kétséges megbízhatóságú netes anyagról, melyekkel már tele van - enyhe képzavarral: - a padlás. Vagyis egy nagyszerű hardware-t vásárolhatunk magunknak a játékszoftver-fejlesztésről.
Nagy divat a geek-bloggerek körében, hogy egy új számítástechnikai kütyü megjelenése után azt rögtön darabokra szedik, és alkatrészeire bontva kezdik vizsgálni. E rendhagyó kiadványhoz ezt a módszert ötletesnek tartottam, szóval kukkantsunk bele kicsit:

Külső borítás:
Puha borító, hajlamos gyűrődésre, ha sokat forgatjuk, de maga a kiadványterv szép és letisztult, a kötése pedig szinte elnyűhetetlen.

Memória:
Kiemelkedő. Mindent megtudhatunk az számítógépes játékok fejlesztésének kezdeteiről, hőskoráról és jelenkori tendenciáiról. Olyan dolgokra is emlékeztet minket a könyv, melyeket már csaknem teljesen elfelejtettünk. Akinek még könny csillan a szemében, ha azt hallja, hogy Commodore 64, annak kihagyhatatlan olvasmány!

Teljesítmény:
A szerző nem végzett félmunkát, és láthatóan alapos kutatói munka van az írás mögött. A nemzetközi és magyar vonatkozások alapos és rendszerezett ismertetései kellően informatívak, és nem hagyják homályban az olvasót.
Csak néhány morzsa kedvcsinálónak:
Mi köze Pac Mannek a pizzához, és miként lett a Space Invaders miatt hiánycikk Japánban a százjenes pénzérme? Hogyan hatottak a hollywoodi akciófilmek a videojátékokra, és miért gondolta azt Douglas Adams, hogy új műfaj születhet a kalandjáték és az irodalom egyesítéséből? Hány pixelből állt össze a Samantha Fox Strip Poker hősnőjének keble és léteztek-e női játéksztárok Lara Croft előtt is? Hogyan működtek a hazai játékklubok a nyolcvanas években és milyen változásokat hozott a Doom a videojáték-piacon? Kik voltak a leghíresebb Commodore 64-zeneszerzők, és meddig tartott az interaktív mozi aranykora? Igaz-e, hogy minden idők egyik leghíresebb számítógépes játékát, a The Last Ninját magyarok fejlesztették, és ha igen, vajon miért nem gazdagodtak meg belőle?
A kronológiai szemlélet ugyanakkor néha gátat szab a mély, elméleti vizsgálatnak, de 450 oldalon mégsem várhatjuk, hogy a könyv egymagában bepótolja az elmúlt ötven évben felgyülemlett szakírói hiányosságokat.

Usability:
Ezt a könyvet jó fellapozni. Az elrendezés, a tagolás, a címek és a képanyag is nagyon felhasználóbarát. A puha borítóra már tettem említést, de még így sem igazán praktikus útitárs. Van súlya, de jó érzés kézbe venni.

Grafikai teljesítmény:
Az illusztrációk minőségére és elrendezésére nem lehet egy szavunk sem. Nagyban fokozzák az olvasásélményt, és a nosztalgiahangulatot is.

Kiegészítők:
A CD melléklet segítségével újra el lehet szórakozni a kultikus játékokkal. Komoly hiányérzetem lenne, ha ez lemaradt volna...

Összesítés:
Legjobb választás a piacon, ha valakit átfogó képet szeretne kapni a számítópépes játékok történetéről, vagy csak nosztalgiázna egy kicsit. Nem olcsó ugyan, de az ár-érték arány egyensúlyban van.
Azok, akik még a 80-as években ismerkedtek meg a személyi számítógépek adta játéklehetőségek diszkrét bájával, tudni fogják, hogy miért kihagyhatatlan könyv a Pixelhősök. A fiatalabb generációnak pedig nem árt képet szereznie, hogy honnan is jutottunk el az igazinál is valósabb grafikáig, és az emergens világok adta játékélményig.

Turányi László pályaműve

2. kategória: fotó- és grafikai pályázat

A Starck pók és a citromhangya harca

Sury Dalma pályaműve

1. kategória: irodalmi pályázat

Kedves Olvasó!

Citri Cipri vagyok egy ciprusi citrom. Mikor ezt a levelet megtalálod és elolvasod, még nem tudhatod, hogy ki vagyok, de biztos vagyok benne, hogy ha egy kicsit magadnál tartod és nem felejtkezel el róla, pár hét és tudni fogod, hogy kincset találtál.
Csak érnénk már oda!
Elég lassú ez a szállítás, sőt azt sem tudom vízen, levegőben vagy teherautón szállítanak, a 29. bátyám azt írta egy levelében, hogy vízen a legrosszabb, tengeribeteg volt meg minden, különben nem tudom honnan tudta… Engem durván belöktek egy dohos ládába egy csomó fazonnal… és ennyi.
- Pajti! Menj már arrébb, írni próbálok! Köszi!
Szóval, ha végre odaérünk Londonba, az a terv, hogy meglépek és elmegyek egy fotózásra (előtte zuhanyozni) .
Jó, tudom, ez nem olyan nagy szám, egy csomóan mennek üdítőreklámra meg ilyenek aztán szeletekben fotózkodnak, öcsém, látszik az egész gyümölcshúsuk.
Na, én nem fogom mutogatni magam, rendkívül ízléses képek lesznek, és a héjam rajtam marad, de nem húzom tovább az időt. Kedves Olvasó, én egy Philippe Starck citromfacsaró reklámkampányában fogok szerepelni!
El tudod képzelni?! Ilyenkor kedvem lenne átölelni magam és együtt ringatózni a többiekkel.
Csak itt mindenki tiszta kosz, meg össze vagyunk préselődve. Na mindegy!
Minden tesóm, azt mondta, hogy nagyon jó színem van, nem is csoda, egész nap kint a ciprusi napon, ők könnyen voltak, mindenki elbújt a levelek közt, nekem meg már forrt a héjam, de kibírtam, csak a fotó miatt.
Már nagyon izgulok, néha elképzelem milyen büszke lesz rám a fám, amikor küldök neki egy képet. Én viszem a legtöbbre mindannyiunk közül, minden tesóm ugyanúgy végezte, egy Siós dobozban.
Ez aztán a nagy karrier, még csak nem is ők vannak a dobozon, hanem ugyanaz a dagadt muksó, már évek óta. És mi az, hogy citrom-lime, megsúgom nektek, hogy egy deka lime sincs benne, tönkretenné az ízét, de azért csak ráírják! Szégyen.
Engem bezzeg folyton csak szívattak.
- Ugyan már Cipri, hogy gondolod, hogy pont te lehetsz a plakáton, nem vagy se elég húsos, se elég sárga. – sápítoztak.
Hát most majd megmutatom, hogy vagyok elég húsos és elég sárga is. Még a fám is megpróbált lebeszélni egyszer:
- Cipri, tudod, hogy tiszteletben tartom az álmaidat, de nem gondolod, hogy egy londoni citromot választanak a reklámra, neked még oda is kell utaznod, ott meg sorban állnak a tenyésztett, génkezelt citromacák.
- De én erre születtem! – mondtam.
Ekkor beszéltem vele utoljára, rögtön másnap belöktek ebbe a ládába és indultunk is.
Megmutatom nekik, ha odaértem… tuti, hogy engem választanak. Amikor még termés koromban megláttam a kertészlány zsebében a képet a citromfacsaróról rögtön tudtam, hogy ez az. Azóta is, mindig, ha szomorú vagyok, elképzelem, ahogy ezen a citromfacsarón mosolygok, ahogy a héjam cirtomsárgája éles kontrasztot alkot a facsaró fémes színeivel, mindig felvidulok, ez a nagy álmom. Most már csak küzdenem kell érte!
Kedves Olvasó, őrizd meg ezt a levelet, és emlékezz Ciprire, nemsokára az arcomat is láthatod majd, ja és kívánj sok szerencsét!


Maczó Norbert pályaműve

2. kategória: fotó- és grafikai pályázat

A Facsarós


Magyar Anikó pályaműve

1. kategória - irodalmi pályázat

Starck


Ó Édes, add magad nekem.
Legyél velem mindig, add az életed.
Kellesz nekem sokszor, ha élvezni akarom
A gyönyört bensőmben, mikor citromot facsarok.

Ó Drága, adok én citromot.
Csak facsard ki nekem azt a kéjes zamatot.
Italba töltjük, majd aztán süteménybe
A lényeg, hogy enyém legyen végre!

Ó Starck, imába foglalom neved,
Nélküled üres lenne kicsinyke életem.
Nekem nem kell más, csak Te (és a citromok)
Foglald hát el helyed konyhai pultomon.

Ó Starck, miért vagy ilyen?
Másnak is adsz magadból? Ezt már nem!
Döntöttem, mostantól én is változok,
Már nem citromot, narancsot akarok!


Garas László pályaműve

1. kategória - irodalmi pályázat

A citrom halála

Volt egyszer egy citrom. De nem akármilyen citrom volt ő, ennek a citromnak lelke volt. Lelke, gondolatai és érzései, mint bármelyik embernek. Ez a citrom boldogan élt a családjával a citromfán, mígnem egyszer leszakították őt a biztonságot adó fáról. Ekkor már tudta szegény, hogy nemsokára vége lesz, valószínűleg egy citromfacsaróban végzi hamarosan. Citromunk félt a haláltól, de tudta hogy ez a sorsa, és a sorsát nem kerülheti el. Rövidesen el is jött a nap, amitől rettegett. Egy kéz megmarkolta, majd egy éles késsel kettévágta, és a két fél citromot egyesével beletette egy citromfacsaróba, amely másodpercek alatt kifacsarta belőle a savanyú vitaminnal teli levet, és egyben kifacsarta az életet is belőle. Ekkor jött csak rá, hogy milyen jót tett vele ez a kéz, és ez a facsaró, hiszen rájött, hogy a citromhalálon túl is van élet. Egy sötét alagútba került, majd megpillantotta a Fényt, ahol már várta a családja, akik mindannyian épek, egészségesek, lédúsak voltak, és sugárzott róluk, hogy mennyire boldogok. Ekkor jött rá a mi citromunk, hogy hálát kell adnia a citromfacsarónak, és annak, aki kicsavarta, mert így a citrommennyországba jutott, egy sokkal szebb és boldogabb világba, mint amiről valaha is álmodozott.


Kövi Krisztina pályaműve

2. kategória: fotó- és grafikai pályázat