„Az emberekből általában nem az erő hiányzik, hanem az akarat.” Victor Hugo


Paul Wade: FegyencedzésSokat változott az utóbbi évtizedekben a testépítéssel és erőfejlesztéssel kapcsolatos könyvek világa. A szellem embere mindig is némi lenézéssel tekintett a feszülő izmokra, és ha valakinek volt szerencséje a Pumping Iron című dokumentumfilmhez, az beláthatja, joggal mosolyogjuk meg a felfújt izompacsirtákat.
Lélekmelengető, ha egy valóban erős ember kritizálja meg a testépítés igencsak elvadult és elembertelenedett szubkultúráját. Paul Wade ex-fegyenc az alábbi kérdéssel fordul az olvasóhoz: Erős akarsz lenni, vagy feszíteni akarsz a strandon? Ha az utóbbi, akkor nem ő a te embered, járj le terembe, esetleg szedj mindenféle tömegnövelő szereket, de a könyv ebben nem nyújt segítséget. Ha viszont olyan erőre vágysz, ami növeli a túlélési esélyeidet a legádázabb körülmények között is, akkor megtaláltad a tökéletes segédanyagot.
Paul Wade 19 évet töltött – nem önkéntes alapon – az Egyesült Államok különböző börtöneiben, és mivel nem szeretett volna a hivatásos áldozat státuszában megrekedni, kidolgozott egy rendszert, mely hasznos erő kialakításában nyújt segítséget. A gyakorlatokhoz nem kellenek különleges felszerelések, a saját testsúly, valamint a gravitáció bőven elegendő képességeink fejlesztéséhez. Sokban emlékeztetnek módszerei a műfaj másik alapművére, Pavel Tsatsouline Meztelen harcosára (Naked Warrior). Paul Wade összesen 6 gyakorlattípussal dolgozik (fekvőtámasz, guggolás, húzódzkodás, híd, lábemelés és a kézállásból történő fekvőtámasz), melyek összességében az összes izmot megdolgoztatják. Szimpatikus tulajdonsága a módszernek, hogy könnyű belépési pontokat ad a teljesen kezdőknek is, mivel fokozatosan vezeti be a nehezebb gyakorlatokat. Pavel ennél oroszosabban állt az erő kérdéséhez, mondván: „Ha egykezes fekvőtámaszt akarsz nyomni, akkor egykezes fekvőtámaszt kell nyomnod.”
Mindegyik gyakorlat 10 különböző nehézségi szintből áll össze. A fekvőtámasznál az első lépés a falnál végzett fekvőtámasz (szinte álló helyzetből), a tízedik lépés pedig a rettegett egykezes.
A szükség szülte módszer meglepően felhasználóbaráttá csiszolódott, mert bár gyors eredményt nem ígér, de a folyamatos fejlődés apró sikerélményeivel ajándékozza meg követőit.

Tisztában vagyok vele, hogy egy ilyen könyvet nem azért vesz meg az ember, mert szépirodalmi élményekre vágyik, de a Fegyencedzést jól átlengi a szerző szubjektuma, mely képes arra, hogy a gyakorlatok leírásán túl érzékeltesse, miért fontos számára/számunkra, hogy törődjünk a fizikumunkkal. Azért ebben nem veheti fel a versenyt az ördögi orosszal. Van olyan ismerősöm, akinek soha eszébe nem jutna, hogy kettlebellt vegyen a kezébe, mégis végigolvasta a Kezdd el a Kettlebellt! című Pavel Tsatsouline könyvet csak úgy, a sztorik miatt.

Összefoglalás helyett álljon itt egy halhatatlan sor Weöres Sándortól: „Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.”