Kozma Alíz pályaműve

J.K. Rowling - Harry Potter és a Halál ereklyéi

Hát elérkezett ez a perc is, mikor véleményt formálok a számomra legfontosabb történetről. Azt hiszem mindenkinek tudnia kell, hogy ez a könyv - pontosabban inkább könyvsorozat - amiről most írok, rengeteg mindent adhat nekünk. Segít kiszakadni a mindennapok monotonitásából, és egy új, varázslatos világ részesei lehetünk általa. Bárki az olvasó, elbűvöli, s a történet részesévé válik ő is. Izgul, mikor e szereplőkkel történik valami, hiszen a jók egyúttal már az ő barátai is, s a rosszak az ellenségei lettek. A sokszínűség az, ami megfogja az embert.
Szerelmi regénynek éppúgy nevezhetnénk, mint egy enyhébb horror-kötetnek. Harry a középpont, az ő életéről tudunk meg a legtöbbet, s az ő szemén át látjuk a varázslók világát.
Azonban ne feledkezzünk meg kitartó barátairól, Hermionéról és Ronról sem, akik mind a hét köteten keresztül segítik öt. Ott van a kedves vadőr, Hagrid, aki olyan szerethető és bájos, hogy összeférhetetlenül illik vad külsejéhez, így éppolyan lesz mint egy hatalmas plüssmaci, akiért a legszebb pónilovat is odaadná bármelyik kislány. A legfőbb jót Dumbledor képviseli.
Egyszer álmodtam is vele, csakhogy egy repülő szánon ült. Ezen elgondolkodtam, s végül arra jutottam, hogy a hasonlat igazán illik hozzá, hiszen a mikulást is el kell engedniük az egyre érettebbé váló gyerekeknek, és pont így történt ez a bölcs igazgatóval is. A hatodik kötet minden fanatikust kellőképpen megsiratott, együtt szenvedtük meg Harryékkel Dumbledor elvesztését. A könyörtelen és alattomos szereplők megpróbálnak elvenni minden szépet és jót a világból. Megszemélyesítik az emberi gonoszságot, s a meghunyászkodást is, mivel Voldemort előtt még a legkegyetlenebbek is fejet hajtanak. Voldemort egyszerre képmutató és sajnálatra méltó. Egyszerre sértett árva, s hatalomra vágyó zsarnok. Rengeteg közös vonásuk van a főhőssel, ez kétségtelenül megmutatja, hogy Harry milyen sorsra juthatott volna ha feladja a reményt, miszerint minden jóra fordulhat.
Egyszer a buszon halottam, hogy valaki J.K. Rowlingot ócsárolja. Szinte magamra vettem a sértéseket, mint például: "oldalakon át húzza a legegyszerűbb történést is"- de tudják mit, ez igaz.
Habár szerintem ez nem valódi sértés, hiszen mindezt élvezhetően tálalja. Átkutathatnám minden kötet összes lapját, de biztos vagyok benne, hogy egy unalmas részt sem találnék.
Engem az írónő remek humora is lenyűgöz. Zseniálisan kifiguráz egyes emberi tulajdonságokat - vegyük csak például a hiúságot, ami Dolores Umbridge, és Lockhart professzor fő ismertetőjele -, Fred és George pedig vetekedhetnének akár Jim Carrey-vel is.
A hetedik könyv testalkata nem éppen a vékonyságról híres, s ez nem egyszer megnehezítette az utazásomat, de ezt egyáltalán nem bánom. Sokszor kilógott a táskámból és volt, hogy kiszakította a szatyraimat - hiszen jobb ötlet híján oda került -. Azonban pontosan így ismerkedtünk meg!
A telezsúfolt könyvesbolti polcon terpeszkedett, s magára vonta az arra járók figyelmét. Megvettem és már attól jobban éreztem magam, hogy a kezemben tarthatom. Olyan volt nekem, mint egy édesanyának a gyermeke. Éppúgy sír fel ő is, mint ahogy a könyv első sorai várják az olvasást. Mára már igazi híresség lett, s nincs, aki ne ismerné a főszerelői neveit, de nekem mégis egyedi maradt, hiszen olyan, mint egy megunhatatlan barát. Igen, pontosan ezzé lett, egy baráttá. Magányos gyermekként kezdtem olvasni a Bölcsek kövét, s annyira elragadott a világa, hogy csak úgy faltam az oldalakat, vártam a folytatást és aztán jöttél te, az utolsó kötet, a befejezés. Kettős érzéssel olvastalak, hiszen egyrészről örültem, hogy újabb és újabb szálakat varrnak
el, s sok dologra fény derül, ám ott motoszkált bennem a félelem is. Ez hamarosan - ahogy közeledtem az utolsó oldalhoz - rettegéssé nőtte ki magát, hiszen el foglak veszíteni. Harryvel együtt nyíltam ki én is, neki köszönhettem, hogy le tudtam győzni az  előttem álló akadályokat. Barátokra leltem a sorok között, s igazán megszerettem őket. Vártam azt a percét a napnak hogy végre olvashassak. Olyan fontossá vált nekem ez a könyvsorozat, mint a levegő. Igaz, sok minden megváltozott mára, szinte más ember lettem az évek folyamán, viszont egy dolog változatlan.
Persze már nem olyan létfontosságú, de mégis hihetetlenül kedves nekem, s ez te vagy, Harry.
Sajnos rosszat is kell mondanom... Így hát elkell árulnom; álmatlanságot okozol, s ezzel együtt fáradtságot is. Ennek az oka pedig az, hogy nagyon nehezen lehet abbahagyni az olvasásodat.
Ugyanilyen nagy "hibád", hogy annyira izgalmas és fantasztikus világot mutatsz meg az olvasóidnak, melyből a kiszakadás szinte fizikai fájdalmat okoz, s az egyszerű hétköznapok már nem lesznek élvezhetőek. Túl sivár és unalmas lenne minden nélküled.
Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ezzel a kötettel befejeződik a történeted. Nagyon féltem, ám szerencsére az elköszönés ennek ellenére sem kellett hogy megtörténjen, hiszen bármikor leemelhetlek a polcról, s újra emlékezhetek a közösen átélt kalandokra, sőt, akár újra a részesévé válhatok.. Rengeteg mindent köszönhetek neked, s köztük azt is, hogy az lettem, aki.
Az idők végezetéig szükségünk lesz erre a bátor, kócos fiúra, és a barátaira, ezért  Harry Potter története soha nem merülhet feledésbe.