Nánási Lotti Barbara pályaműve

Jay Asher: Tizenhárom okom volt

Egy középiskolás lány – Hannah - látszólag egyik napról a másikra úgy dönt, hogy véget vet az életének. Pár héttel később Hannah egyik iskolatársa (és titkos imádója) Clay egyszercsak csomagot kap. Az izgatott bontogatás után hamar hideg zuhany éri. Halott „majdnem” szerelme hangjával „töltött” kazetták várják, hogy lejátssza őket. Ezeken a kazettákon lépésről lépésre mutatja be, hogy mik is vezettek ahhoz, hogy végezzen magával. Egy lavina indult el, amit képtelen volt megállítani, és 13 esemény kellett ahhoz, hogy meghozza a végső döntést. A 13 esemény minden egyes okozója megkapja a felvételeket egymás után szép sorjában. Clay is valaki mástól kapta meg, de még nem tudja ki lehetett előtte és ki az, aki őt követi (ha követi egyáltalán). Sokkolja, mégis vonzza a gondolat, hogy meghallgassa a felvételeket, mert tudni akarja, mi volt az, amiben segíthetett volna, és mi az ő általa okozott indok. Két narrátor is mesél nekünk, az egyik Hannah a kazettákról, a könyvben dőlt betűvel szól hozzánk, és Clay, akinek gondolatait és a lányról felmerülő emlékeit követhetjük nyomon.

Szomorú történet és helyenként elborzasztó is. Hannah annyi mindenen ment keresztül, annyi állítólagos jóakarója, barátja árulta el, hogy már szinte számolni sem bírtam. A 9-dik történetet gyakorlatilag végigbőgtem, de a többi sem volt piskóta. Folyamatosan váltogatták bennem egymást a harag és a fájdalom. Egyik ismerősöm sem lett öngyilkos (hál’ Istennek), de sokan azt mondják gyávaság az öngyilkosság, mert képtelenek szembenézni az élettel és azokkal, akiket itt hagynak maguk mögött. Én nem tudom elítélni a lányt. Szerintem mire eljut idáig az ember, addigra úgy érzi, hogy senki nincs vele, senki sem fogja hiányolni. Nem tudhatom egész pontosan mi játszódik ilyenkor az ember fejében, de biztos vagyok abban, hogy ilyenkor már nem gondolják úgy, hogy hasznosak lennének másoknak vagy maguknak, vagy hogy bárki segíteni tudna.