Marosi Kinga pályaműve

Jilly Cooper: Póló

Mint azt már megszokhattuk, Jilly Cooper ezen könyve is nagy sikert aratott, főleg az én szememben. Nem múlik el olyan nyár, hogy ne olvasnám egyszer végig, és ez már sajnos a puhaborítású könyvön meg is látszik. Az apró betűk a sárgás lapokon alkalmasak rá, hogy az ember a standon, a tűző napon olvasva sikeresen megvakuljon, de az élmény igazán megéri az áldozatot. Főleg, ha belegondolunk, hogy ma már szinte minden megkapható hangoskönyvben is.

Az írónő mesterien tárja elénk a lovas sportok világát, és akár szakavatottak vagyunk, akár nem, sikerül elérnie, hogy úgy érezzük, mi is ebbe a forgatagba születtünk bele. Senkit nem érdekel, ha nem tudja mit jelent mondjuk a martingál, vagy ringer, mert az adott oldalon szereplő másik 500 szó annyira magával ragadja az olvasót, hogy az-az egy kifejezés már nem is számít, mégis, mire a könyv végére érünk, pontosan el tudjuk mondani, hogy is néz ki pontosan egy lelovaglás. Az ügyesebbek talán rögtön be is tudják mutatni, felpattanva egy ló hátára.

Ebbe az izgalmas, mozgalmas és ismeretlen világba pedig nem mással kalauzol minket végig az írónő, mint a romantikával és a drámával. A rengeteg régi és új szereplő szerelmi hálója, oly bonyolult, hogy talán még maga az internet kitalálója sem igazodna el rajta, de kiemelve egy, esetleg két főszereplőt máris világossá válhat minden.  
A több mint 650 oldal rengetegnek tűnik, de ha megnézzük, hogy közel 100 felsorolt szereplő van az első oldalakon; el kell gondolkodnunk rajta, hogy hogyan is fért bele ennyi élet egy ekkora könyvbe. Minden karakter egyedi és erről szépen lassan, olvasás közben meg is bizonyosodhatunk.

Perdita Macleod a szemünk előtt válik kislányból sikeres nővé, és inkább utóbb, mint előbb, de tanul a saját hibáiból. Megtalálja az eddig ismeretlennek hitt apját, igaz barátokat szerez és rálel az első és utolsó szerelemre is. Megtanulja kezelni az embereket és a saját életét is, bejárja a világot, hogy ráébredjen, otthon a legjobb.

Perditán és a póló világán keresztül megismerhetjük a France-Lynch családot, és újra találkozhatunk, a Lovasok című könyv főszereplőivel, Rupert Campbell-Blackkel, és Billy Lloyd-Foxszal is. Beláthatunk a gazdag patronok világába, és az Argentín lovardákba is, miközben figyelemmel kísérhetjük, ahogy az igaz szerelem, hogy tör magának utat, vagy épp, ahogy a pénz kerekedik felül mindenen.

A sok helyszín, a rengeteg verseny és esemény, no meg a tömérdek szereplő pörgőssé varázsolja a hangulatot, és észre sem vesszük, ahogy évek (és oldalak) repülnek el az orrunk előtt. Úgy gondolom, nem csak a szereplők változnak meg, mire elérjük az utolsó lapot, hanem mi, olvasók is. Átéltünk szerelmet, gyűlöletet, örömöt és bánatot, láttunk tragédiát és sikereket, éreztük a megbánást, a csalódást és a boldogságot is. Tanultunk a szereplők hibáiból és ha ügyesek voltunk, leszűrhettük az életre vonatkozó nagy tanulságokat is.

A pólójátékosok elsőre csillogónak tűnő életéről is kiderül, hogy nem is olyan könyű, ugyanúgy, mint ahogy ez való világban szinte bármiről kideríthető.

A bonyolult, sok szálon futó történet, nem épp a kislányoknak való a helyenként igen részletesen leírt erotikus tartalom miatt, mégis azt kell mondanom, én ajánlom minden kornak és nemnek, mert aki ebben a világban 16 évesen még a gólyában hisz, annak ideje kinyitni a szemét, és erre Jilly Cooper könyve a legalkalmasabb.

Sokan mondják, hogy ne a borítóról ítéljük meg a könyvet... Hát ezt felejtsük el ebben az esetben, mert az izgalmas pólóversenyt ábrázoló fotó, és az ennek hátterében megbúvó szerelmes pár csókra hajló árnyékképe, a narancsszín melegségével remekül érezteti a történet összetettségét, és az ennek ellenére végig fennálló buja szerelmes hangulatot.

Remek könyv télre, nyárra, amit csak ajánlani tudok, mint kevés kedvenc könyvem egyikét.