Nyilas Emese Tünde pályaműve

Salman Rushdie: Sálimár bohóc

„Az amerikai terrorizmusellenes harc főnökét fényes nappal, India nevű lánya házának küszöbén megkéseli a tulajdon kasmíri sofőrje, egy titokzatos alak, aki Sálímár bohócnak nevezi magát.”
Így kezdődik az indiai származású brit író, Salman Rushdie regényének magyar fülszövege. Szép dolog a globalizáció.
De globalizáció ide vagy oda, a Sálímár bohóc ráébreszti az olvasót, milyen keveset tud a világról, ez esetben Kasmírról. Mert bár a történetet a nagykövet elleni merénylet indítja el, a gyilkosság valójában az események lezárása, szinte magától értetődő befejezése azoknak a múltbeli eseményeknek, amelyekről a könyv nagy része szól. Összegabalyodik a hinduizmus az iszlámmal, a háború a szerelemmel, a kitartó ragaszkodás a hűtlenséggel, a becsületesség az árulással, az indiai mágia a rideg amerikai realizmussal, s ebből az elegyből olyasmi születik, amit született európai írótól hiába várnánk, olyasmi, amit hiszünk is meg nem is. Vagy, Rushdie saját mondataival élve: „az esküdtek igazán szerették volna hinni, szerették volna is meg nem is, elhitték, hogy a világ most olyan, amilyennek Tillerman mondja, miközben azt kívánták, bárcsak ne így lenne.”