Kilencven évvel nagy nemzeti tragédiánk után egy olyan korban élünk, amikor azt kell tapasztalni, hogy Trianon lassan üzletté válik hazánkban. Mind a jobboldalon, mind a baloldalon (természetesen ilyen-olyan formában) Trianon megközelítésével komoly bajok vannak. Egyesek szeretnék kisebbíteni, elbagatellizálni az esemény jelentőségét (mi több: egyes falragaszokon már odáig elmerészkedik a magyar humor, hogy javasolják a maradék területek elcsatolását is…), míg mások orbitális méretűvé növelik a tragédiát – világméretű összeesküvéseket (zsidók, szabadkőművesek stb.) sejtetve a béke hátterében. Mindamellett az olyan pólók, zászlók, lemezek, matricák, poszterek, kendők, sálak stb. melyek a történelmi Magyarországot ábrázolják, manapság igen kelendővé váltak – sőt: az egyik nemzeti rockegyüttes arra ragadtatta magát, hogy Trianonban tartson koncertet. Ez az eset akarva-akaratlanul is arra az anekdotára emlékeztet, mikor a halotti tor során az egyszeri parasztember jól berúgott és megkérdezte a gyásznéptől, hogy „Hol van a menyasszony?”. Tény: Trianonra emlékezni kell, úgy mint Voronyezsre, Aradra, Mohácsra, Muhira stb., mert nemzeti tragédiáról van szó. De a nagy üzleti lobbi, ami ma körülveszi hatalmas ködöt is gerjeszt maga körül, ami elhomályosítja az átlagember látását. A köd gerjesztésében hatalmas a felelőssége a dezinformáló internetes oldalaknak, önjelölt historikusoknak, rovásírásos avatár mögé bújó fórumozóknak, tizenéves szálasista Youtube-videó feltöltőknek…
Ebben a (szerintem elkeserítő helyzetben) örvendetes, hogy valaki végre a szakma oldaláról igyekszik ösvényt vágni a félinformációk és hazugságok dzsungelében – méghozzá egy elég éles bozótvágóval! Ablonczy Balázst a történelmi szakirodalom olvasóinak nemigen kell bemutatni: Teleki Pál életrajzával szinte „berobbant” a szakmába. Trianonnal nem első ízben foglalkozik: az M1-en már készített egy nagyon színvonalas dokumentumfilm-sorozatot neves történészekkel közösen a témáról (Trianon-szindróma címmel). Jelen kötete (Trianon-legendák) egy tanulmánykötetben már esszé formájában szerepelt (Romsics Ignác szerk.: Mítoszok, legendák, tévhitek a 20. századi magyar történelemről), s már akkor érződött róla, hogy nagyobb terjedelmet kíván. Most a Jaffa Kiadó gondozásában, ízléses borítóval, szakszerű és bőséges lábjegyzetekkel ellátva ott virít a könyvesboltok polcain. Ablonczy (bár korábbi publikációiból már ismerhetjük, hogy melyik politikai oldallal szimpatizál) jelen kötetben pofozkodik jobbra is és balra is. Megvilágítja Kis- és Nagy-Trianon különbségét (én magam is megdöbbentem, hogy milyen sűrűn összekeverik a kettőt – sőt, a kötetből kiviláglik, hogy most már egy harmadik épület is bezavar a képbe…), Apponyi Albert béketárgyaláson betöltött szerepét, Clemenceau magyarokhoz fűződő viszonyát és kapnak a fejükre azok a fránya szabadkőművesek is (és persze kiderül, hogy miként is működött a világháború alatt ez a sokak által túlértékelt társaság…).
Amikor elolvastam, akkor végre először remény töltött el a témával kapcsolatban: van kiút. Úgy hívják, hogy szakszerű tájékoztatás. Kár, hogy ez az írás is itt, az interneten csak pusztába kiáltott szó. Ablonczynak viszont szurkolok! Még több ilyet!


Tantris