Azt hiszem a hangulat volt az eredendő oka, hogy a kézbe vétel és a tartalom elolvasása után úgy döntöttem, elolvasom ezt a könyvet. Ez nem azt jelenti, hogy rossz a könyv, sőt. Inkább úgy fogalmaznék, hogy hangulat kell hozzá. De ha az megvan, akkor letehetetlen. Észre sem veszed, és úgy repülnek az ujjaid között a lapok, hogy a végén magad sem érted, hogy lehet ilyen rövid 600 oldal.
A történetről csak annyit árulnék el, hogy nem egy könnyen levezethető limonádé, és itt nem arra gondolok, hogy annyira szövevényes. Tulajdonképpen nem sok minden történik a könyvben, csak a sok szereplő bemutatása hoz némi csavarintást az olvasó agytekervényeire. Majdnem minden újabb történés egy új szereplő nézőpontját tárja fel, vagy éppen homályosítja ködössé az amúgy egyszerű vonalvezetés színterét. Böszörményi Zoltán jól ért hozzá hogyan kell megkavarni az álló vizet. Művének egyik érdekessége, hogy könyvet írt a könyvbe. Az egyik szereplő ugyanis utazásainak és az előtte álló egész embert kívánó feladatainak tükrében – és egy kisebb lelki béke reményében – könyvet vásárol a reptéren. Könyv a könyvben. Ez a körülbelül 200 oldalas szösszenet tulajdonképpen egy nagyon jól megírt krimi.
A másik érdekessége - és talán ezért érdemes elolvasni ezt a könyvet - hogy olyan dolgokat feszeget, amik az átlagembert már nem nagyon hozzák lázba. Hétköznapi tévelygéseink során egy kávé mellett az ember elbeszélget olyanokról, mint politika meg vallás, de közel sem olyan szenvedéllyel és átéléssel, mint az író. Beleette magát az emberi természetbe az elidegenülés. Két mondatban képesek vagyunk rövidre zárni az ilyen irányú beszélgetéseket. Böszörményi Zoltán minduntalan olyan helyzetbe hozza szereplőit, hogy ilyen és hasonló témákról kifejtsék álláspontjukat. Az ember, aki az iskolázottság teljes hiányában képes vitába szállni tanult kollégájával, saját szemszögéből tudja bemutatni a társadalmi berendezkedés hiányosságait. Minden nézőpont kérdése, és ez végig visszaköszön az egész regényben. Elmélkedő könyv egy olyan korban, melyben már lassan-lassan kihalt az elmélkedés művészete.
Mindezek mellett hihetetlen jól ír a szerző. Annyira jól ragadja meg a témát, hogy látszik, életének apróbb rezdülései elevenednek meg az oldalakon. Érdekes látni mennyi mindent tud megélni az ember, és hogy ez a sok történés, érzés, botlás, öröm, szabadságvágy, szerelem mennyire hatalmas erővel bír. Maradandó emlék.

Articsóka