Beregi Tamás: Pixelhősök

A videójátékos szakirodalomnak Magyarországon nincsenek nagy hagyományai. Bár igényes és minőségi szakfolyóiratok már régóta működnek, de olyan gyűjteményes mű már jó ideje hiányzott, mely később hivatkozási alapul szolgál és mintát ad. Erre a nem kis feladatra vállalkozik Beregi Tamás Pixelhősök című hiánypótló munkája.
Evidensnek tűnhet, de én külön kiemelném, hogy offline kiadványról, kézzel fogható könyvről van szó, nem tűnékeny és kétséges megbízhatóságú netes anyagról, melyekkel már tele van - enyhe képzavarral: - a padlás. Vagyis egy nagyszerű hardware-t vásárolhatunk magunknak a játékszoftver-fejlesztésről.
Nagy divat a geek-bloggerek körében, hogy egy új számítástechnikai kütyü megjelenése után azt rögtön darabokra szedik, és alkatrészeire bontva kezdik vizsgálni. E rendhagyó kiadványhoz ezt a módszert ötletesnek tartottam, szóval kukkantsunk bele kicsit:

Külső borítás:
Puha borító, hajlamos gyűrődésre, ha sokat forgatjuk, de maga a kiadványterv szép és letisztult, a kötése pedig szinte elnyűhetetlen.

Memória:
Kiemelkedő. Mindent megtudhatunk az számítógépes játékok fejlesztésének kezdeteiről, hőskoráról és jelenkori tendenciáiról. Olyan dolgokra is emlékeztet minket a könyv, melyeket már csaknem teljesen elfelejtettünk. Akinek még könny csillan a szemében, ha azt hallja, hogy Commodore 64, annak kihagyhatatlan olvasmány!

Teljesítmény:
A szerző nem végzett félmunkát, és láthatóan alapos kutatói munka van az írás mögött. A nemzetközi és magyar vonatkozások alapos és rendszerezett ismertetései kellően informatívak, és nem hagyják homályban az olvasót.
Csak néhány morzsa kedvcsinálónak:
Mi köze Pac Mannek a pizzához, és miként lett a Space Invaders miatt hiánycikk Japánban a százjenes pénzérme? Hogyan hatottak a hollywoodi akciófilmek a videojátékokra, és miért gondolta azt Douglas Adams, hogy új műfaj születhet a kalandjáték és az irodalom egyesítéséből? Hány pixelből állt össze a Samantha Fox Strip Poker hősnőjének keble és léteztek-e női játéksztárok Lara Croft előtt is? Hogyan működtek a hazai játékklubok a nyolcvanas években és milyen változásokat hozott a Doom a videojáték-piacon? Kik voltak a leghíresebb Commodore 64-zeneszerzők, és meddig tartott az interaktív mozi aranykora? Igaz-e, hogy minden idők egyik leghíresebb számítógépes játékát, a The Last Ninját magyarok fejlesztették, és ha igen, vajon miért nem gazdagodtak meg belőle?
A kronológiai szemlélet ugyanakkor néha gátat szab a mély, elméleti vizsgálatnak, de 450 oldalon mégsem várhatjuk, hogy a könyv egymagában bepótolja az elmúlt ötven évben felgyülemlett szakírói hiányosságokat.

Usability:
Ezt a könyvet jó fellapozni. Az elrendezés, a tagolás, a címek és a képanyag is nagyon felhasználóbarát. A puha borítóra már tettem említést, de még így sem igazán praktikus útitárs. Van súlya, de jó érzés kézbe venni.

Grafikai teljesítmény:
Az illusztrációk minőségére és elrendezésére nem lehet egy szavunk sem. Nagyban fokozzák az olvasásélményt, és a nosztalgiahangulatot is.

Kiegészítők:
A CD melléklet segítségével újra el lehet szórakozni a kultikus játékokkal. Komoly hiányérzetem lenne, ha ez lemaradt volna...

Összesítés:
Legjobb választás a piacon, ha valakit átfogó képet szeretne kapni a számítópépes játékok történetéről, vagy csak nosztalgiázna egy kicsit. Nem olcsó ugyan, de az ár-érték arány egyensúlyban van.
Azok, akik még a 80-as években ismerkedtek meg a személyi számítógépek adta játéklehetőségek diszkrét bájával, tudni fogják, hogy miért kihagyhatatlan könyv a Pixelhősök. A fiatalabb generációnak pedig nem árt képet szereznie, hogy honnan is jutottunk el az igazinál is valósabb grafikáig, és az emergens világok adta játékélményig.