Titkok, kódok, összeesküvések az irodalomban

Egy nyaralás alkalmával olvastam el A Da Vinci-kódot, és nem bántam meg, hogy végül erre a könyvre esett a választásom. A körülötte kialakult botrány (vagy inkább botránymarketing?) soha nem tudott igazán érdekelni, nekem bőven elég volt, hogy egy fordulatos, pörgő ritmusú regényt lapozgathattam a strandon.
Mert valljuk be, nagyon jó volt az ötlet. Vallási fanatikusok, köztünk élő történelmi misztériumok, egy sármos bölcsészhős és némi művészettörténet remek arányérzékkel és írói leleménnyel összerakva. Dan Brown vajon sejtette, hogy milyen eszement divatot szabadít a világra?
Lassan nincs olyan hónap, hogy ne jelenne meg a könyvesboltokban egy titok, egy kód, egy rejtett történelmi üzenetet feltáró thriller vagy kalandregény. Még ezzel sem lenne semmi baj, némelyik egész olvashatóra sikeredik, de az a brutális botránykultusz, amit - feltehetőleg a szerzők és kiadóik - a regények köré álmodnak, az deprimálóan nevetséges.
Itt van például Rita Monaldi és Francesco Sorti csodás "betiltott könyvsorozata", melyből eddig három kötet (Imprimatur, Secretum, Veritas) olvasható magyar nyelven. Mindenkinek figyelmébe ajánlanám a sorozat hivatalos magyar oldalának nyitólapját, ahol ezt a szöveget olvashatjuk:
"Rita Monaldi és Francesco Sorti még az egyetemen ismerték meg egymást, és nem sokkal később össze is házasodtak. Francesco zenetörténetből, Rita pedig görög filológiából szerzett diplomát. Egy ideig újságíróként dolgoztak, ám az őket érdeklő kényes témák miatt (maffia, egészségügyi botrányok, korrupció) sok nehézségük akadt. Többször megfenyegették őket, otthonukat pedig többször feltúrták, hogy az összegyűjtött bizonyítékaikat eltűntessék. Ezek után úgy döntöttek, inkább történelmi regényekkel kezdenek el foglalkozni, mert azt gondolták, ha három évszázaddal korábbi eseményekbe ássák bele magukat, azzal biztosan nem lehet gond. De hamar kiderült, hogy tévedtek, hiszen a Vatikán nyomására első regényüket, az Imprimaturt rögtön a megjelenés után gyakorlatilag betiltották Olaszországban. Ezek után egy holland kiadóhoz szerződtek, és elhatározták: több könyvüket nem is engedik megjelentetni hazájukban. Írásaik csak fordításban olvashatóak."

Nem is regényírókról, hanem bátor szívű szerelmespárról van szó, akik dacolnak a zsarnoksággal. EZ BAROMSÁG! Mi a fenét jelent az, hogy "gyakorlatilag betiltották"? Az én olvasatomban azt, hogy valójában nem tiltották be! Még véletlenül sem szeretnék olyan színben feltűnni, mintha védeném a katolikus egyházat, mely mindig is képes volt végtelenül nevetségesen reagálni irodalmi újdonságokra, de az, hogy valamit a Vatikánban nem olvasnak szívesen, az nem azt jelenti, hogy az a könyv be van tiltva. Megjegyezném, hogy a Vatikán Harry Potter ellen is felemelte a szavát, de ettől még J.K. Rowling nem lett szabadságharcos mártír.
Rita Monaldi nyilatkozta egy interjújában, hogy ami az ő könyveikben benne van, az az utolsó szóig igaz. Ez két dolgot feltételez: Az igazság ott ül hűséges kutyaként a szerzőpáros íróasztalánál, és a modern irodalomelmélet egy olyan betegség, amit csak ez a két író nem kapott el. Valószínűleg nem vették észre, hogy nem történelmi tanulmányt, hanem fikciós prózát írtak!
És - a félreértések elkerülése végett - nekem igazán nem magukkal a regényekkel van bajom, azok egészen olvashatóak, csak ez a marketing büdös, amit köréjük kreálnak.
És itt egy újabb csoda karácsonyra, mely lerántja leplet minden titokról, Carlo A. Martigli 999 - A titkok titka című regénye. Most szegény Pico della Mirandola van terítéken, akinek titkos tézisei megváltoztatják mindazt, amit biztosnak gondoltunk az elmúlt évszázadokban. Még nem olvastam, lehet hogy ötletesen megírt, jó regény. De megmondom őszintén, én ezt az egész műfajt már unom, szörnyen unom.