Camilo José Cela ellentmondásos figurája a világirodalomnak. A konzervatív arisztokrata (teljes nevén: Camilo José María Manuel Juan Ramón Francisco Javier de Jerónimo Cela y Trulock) Franco oldalán vett részt a spanyol polgárháborúban, márpedig tisztességes irodalmár nem rokonszenvezik a diktatúrával.  Cela 1989-ben kapta meg a világhírt jelentő irodalmi Nobel-díjat Pascal Duarte családja című regényéért, emellett több állami kitüntetésben is részesült, valamint neki ítélték a legrangosabb spanyol irodalmi díjat, a Planetát, és az ezzel járó komoly pénzjutalmat. Kevéssel halála előtt plágiummal vádolták meg, és bár a bíróság felmentette, az irodalmi reputációja megsínylette a történteket. Ma is vita tárgyát képezi filológusok körében, hogy mennyire voltak jogosak az őt ért vádak. Megvallom őszintén, bár már sok jót hallottam Pascal Duarte történetéről, még nem sikerült elolvasnom.
A napokban viszont a kezembe akadt egy furcsa kis könyv a Tabu erotika sorozatból, melyen Cela neve volt feltüntetve szerzőkét, ezzel a címmel: Az archidonai bájdorong. Vékony kis könyvecske, a rajzos mellékletekkel együtt sem tesz ki többet ötvenegynéhány oldalnál.
Egy spanyol kisvárost egy furcsa történés tartja izgalomban, a helyi moziban (vagy talán flamenco előadáson?) egy ifjú hölgy keze elkalandozik a sötétben, és kellemes élményben részesíti a mellette ülő fiatalembert. De a túláradó öröm fizikai megnyilvánulása nyakon loccsantja még a két sorral hátrébb ülő mozilátogatókat is. Természetesen jön a botrány, közszeméremsértés, bíróság. De éppúgy jön az ellenhatás is. A fiatalember páratlan teljesítményét sokan a spanyol férfierő hazafias megnyilvánulásának tartják, és ebben vélik felfedezni a térség felvirágoztatásának lehetőségét. Versek és publikációk születnek a csodás, példaértékű hímtagról…
A kőkemény szarkazmus mókássá teszi az irományt, és szerencsére nem is olyan hosszú, hogy ráunjunk nem is kicsit beteg hangulatára. De ami miatt mindenképpen érdemes beszerezni a könyvet, az a végén található kihajtható melléklet, melyben különböző méretarányban tekinthetjük meg a címszereplő bájdorong sematikus ábráját. Ez a BKV egyes járatain nagyon hasznos segédeszközünk lehet a vitás kérdések kulturált megoldásában.

„Lőccsé dagadt tag, ádáz hímtag-attak,
égig ragadtak, lám, a hév tirádák
a nagy Camilo tizennégy során át,
s belőled vérbő félistent faragtak!

Méltó utóda sok vitéz arabnak,
Granada földjén sorjadó profán ág,
kinek láttán a kényes úri dámák
szívükhöz vagy a puncijukhoz kapnak!

Álljon soká emlékműved! A kéjtó
s a rúd, amelyre bőrvitorlák kúsznak,
mind Pindarosz lantjára volna méltó.

Helytállni kész fasz! Ellenség hiába
emelne rád kezet: egy andalúznak
a bátorsága sosem száll inába.”