Javier Sierra: A tiltott út

A fiatal spanyol szerző már túl van néhány nagy nemzetközi sikerkönyvön. A titokzatos vacsora című regényével nagyon ügyesen lovagolta meg a Da Vinci-kóddal megindított hullámot, és ügyesen pozícionálta magát valahol Umberto Eco és Dan Brown között.
A konspirációs irodalomnak mindig elég nagy volt a felvevőpiaca, és gyakorlatilag nincs olyan elborult ál- vagy féltudományos elmélet, amely ne rendelkezne komoly bibliográfiával.
A titokzatos vacsorában Javier Sierra Leonardo legendás festményéről rántotta le (újra) a leplet. Merész következtetéseinek tudományos alaposságát pont a szerzői szabadságra hivatkozva felesleges és az irodalomtól idegen lett volna kritizálni, A tiltott út esetén viszont már nem lehetünk ennyire elnézőek, lévén nem regényről, hanem esszégyűjteményről van szó.
„Ha ezt az utat végigjárod, máshogy nézed a világot” – olvashatjuk a borítón. Ez a kissé fellengzős kijelentés csak akkor bizonyulhatna igaznak, ha el is hisszük a könyv minden szavát, melytől azért óva inteném a tisztelt olvasót. A szöveg egyébként egyszerű sémát követ, a szerző utazásai során kis filológiai kutatásokat folytatott, melyek alapján szépen sorban a történelem- és irodalomtudomány szinte minden ténymegállapítását sikerül cáfolnia. Javier Sierra valóban széleskörű műveltséggel rendelkező, érdeklődő és furcsa prekoncepcióktól nem elvakított szerző – ebben különbözik az áltudományos misztikus-spirituális kommersz irodalom tipikus képviselőitől –, de a következtetései néha brutálisan hajmeresztőek.
Engem valahogy nem győztek meg az érvek a templomos lovagok amerikai jelenlététről, ahogy Kolumbusz eltitkolt útjáról sem, de az végleg betette a kaput, amikor az Iliászról kezdte el a szerző bizonygatni, hogy az valójában nem más, mint asztrológiai szimbólumgyűjtemény. Ezek után mintha Homérosz ábrázata is kissé elkomorult volna itt a blog jobb oldalán…A tiltott út
Ugyanakkor nem tagadom, a könyv a bosszankodásom ellenére is lekötötte a figyelmemet, de valódi értéke inkább kérdésfelvetéseiben, és nem a válaszaiban rejlik. Hosszú ideig kerestem az összekacsintás lehetőségét a szerzővel, mivel képtelen voltam elhinni, hogy egy olyan józan gondolkodásúnak tűnő filosz ennyire furcsa véleményekre ragadtathatja magát. De a szöveg nem kacsintott vissza rám.
Elsősorban Indiana Jones lelkületű bölcsészeknek ajánlom, mert titkok nyomába eredni kellemesen borzongató dolog még akkor is, ha végül semmit sem talál az ember…