1.    Pokoli hétvége (Wonder Boys, 2000.)

A Pokoli hétvége kerül az első helyre, melyben Grady Tripp (Michael Douglas) alkotói válságban szenvedő író és kiégett egyetemi tanár életébe nyerünk bepillantást. Gradyt éppen elhagyja aktuális felesége, szeretője pedig – aki egyébként az egyetem rektora és a tanszékvezető felesége – közli vele, hogy gyereket vár. Eközben zajlik a Szófesztivál, mely jó alkalmat kínál összesereglett íróknak és írócskáknak a szócséplésre. A helyzetet tovább bonyolítja egy tehetséges, de érzelmileg labilis diák, egy követelőző szerkesztő és egy kézirat, mely úgy látszik, sosem akar elkészülni. Grady Tripp megjárja a hétvége poklát, és sok mindenre ráébred az életével, a világgal és az irodalommal kapcsolatban.
Michael Chabon – sajnos magyarul eddig nem publikált – regényének pazar adaptációjában egyszerűen minden a helyén van. Minden színész brillírozik a szerepében, Michael Douglas számára ez valóságos jutalomjáték, pályája legmeggyőzőbb alakításainak egyike. Robert Downey jr. zseniális bukott homoszexuális szerkesztőként, de csak dicsérni lehet Francis McDormand és Tobey Maguire játékát is.
A film anélkül beszél megkapó őszinteséggel emberségről, tanári hivatásról és egyetemes értékekről, hogy akár egy percre is didaktikussá válna. A pozitív végkicsengés lelkesítő: az embereket néha meg kell menteni, még akkor is, ha fogalmunk sincs róla hogyan csináljuk.

2.    Agyament Harry (Deconstructing Harry, 1997.)

Az Agyament Harry Woody Allen legelborultabb filmjei közé tartozik. Harry Block, az elismert író lába alól kicsúszni látszik a talaj. Ahogy életének szereplői lassan összekeverednek regényeinek hőseivel felmerül a nagy kérdés, vajon az élet diktálja-e az irodalmat, vagy éppen fordítva.
Harryt épp kitüntetni szeretné az egyetem, ahonnan annak idején kirúgták, miközben utolsó szerelme az egyik barátjához készül férjhez menni. Megkezdődik a flúgos utazás a díjátadóra és egyben Harry lelkének sötét mélyébe. De talán éppen az írásai jelentik a kulcsot elrontott életéhez, talán az írásai, melyekkel annyi kárt okozott már szeretteinek, ezúttal (is) megmentik az életét.
Az Agyament Harry hamisíthatatlan Woody Allen film a hülyeségeinkről, a művészetről, az élet kis és nagy dolgairól és – nem utolsó sorban – az irodalom hatalmáról.

3.    Kaliforgia (Californication, 2007-)

Némileg kilóg ugyan a sorból, de a harmadik helyre egy sorozat került, a David Duchovny főszereplésével futó Kaliforgia. A Los Angeles-i száműzetésben aszalódó kiégett író, Hank Moody folyamatosan pengeélen táncol. Egymást érő nőügyei dacára csak lányának anyját szeretné visszaszerezni. Életvitelében vad liberális, de nevelési és irodalmi kérdések ókonzervatív nézeteket vall. Kiismerhetetlen személyiség, része egy általa kárhoztatott világnak, ahonnan nem találja a kiutat.
A sorozatot a kemény társadalomkritika mellett gazdag irodalmi allúziós háló jellemzi. Az első évadban az irodalmi mű materialitása (egy ellopott regény) válik Hank önmegváltásának alapjává, a második évad A nagy Gatsby történetének szabad parafrázisát tárja elénk.
A Kaliforgia szókimondó nyersessége sokakat elriaszt, de kérdésfelvetései nagyon is aktuálisak, és érdemesek a továbbgondolásra.

4.    Felforgatókönyv (Stranger than fiction, 2006.)

Egy reggel Harold Crick (Will Ferrell) arra ébred, hogy egy női hang kommentálja minden mozdulatát, gondolatát és érzését. A helyzet akkor válik igazán ijesztővé, amikor a narrátor közli vele, hogy hamarosan meg fog halni. Harold pszichiáterhez fordul, de az értetlenül áll az eset előtt, hiszen a hang nem Haroldhoz, hanem róla beszél. Utolsó elkeseredésében egy irodalomprofesszor (Dustin Hoffmann) segítségét kéri, aki azt javasolja, hogy változtassa a történetet komédiává, akkor elkerülheti közelgő halálát.
Mindeközben erről mit sem sejtve egy depresszióra hajlamos írónő (Emma Thompson) írja tovább Harold történetét, mely közeledik a végkifejlethez. Harold kezdi valóban élni az életét, rátalál az igaz szerelemre, de a történet kegyetlen logikája kérlelhetetlenül ellene dolgozik.
Az emberi élet vajon mennyit ér egy irodalmi művel szemben? Vígjátéki hangvétele ellenére a Felforgatókönyv borzongató filmalkotás az élet és az irodalom összefonódásáról.

5.    A káprázatos (Le Magnifique, 1973.)

Belmondo zseniális vígjátékának főhőse François Merlin, a sikeres, ám kissé félszeg ponyvaíró, aki magányos életét az általa teremtett szuperkém, Bob Saint-Clair lélegzetelállító kalandjaival teszi színesebbé.
A gondok akkor kezdődnek, mikor kezd összemosódni a határ az alkotó és teremtménye között. François furcsa és mókás átlényegülése nőcsábász titkos ügynökké nem igazán sikeres a mindennapi életben.
Belmondo a 20. század legsokoldalúbb színészeinek egyike, ebben a parádés kettős szerepben vígjátéki vénáját csillantja meg.