E-könyvek és a kultúra

„People... they don't write anymore, they blog. Instead of talking, they text, no punctuation, no grammar: LOL this and LMFAO that. You know, it just seems to me it's just a bunch of stupid people pseudo-communicating with a bunch of other stupid people at a proto-language that resembles more what cavemen used to speak than the King's English.”
(Hank Moody)

Ma különösen pesszimista érzés lett rajtam úrrá. Miközben olvasom, hogy csökken az e-könyv olvasók ára, óhatatlanul felmerül bennem a kérdés, vajon tényleg jó ez nekünk? Egyesek már most a hagyományos papíralapú könyvek haláláról beszélnek, mely minden filosz számára égbekiáltó blaszfémia.
A nyelv minden kulturális létező közül a legveszedelmesebb, ugyanis megvan az a mágikus képessége, hogy elrejtőzik használója elől. Egyszerűen fogalmazva: Ha nem vagyunk vele tisztában, hogy használjuk a nyelvet, akkor esetleg az használ minket. Ez bizony veszélyes, annál is inkább, mivel egyedül a nyelv képes figyelmeztetni magára a veszélyre, mint fogalomra is.
Ez az egész fene nagy technikai és információs kultúra, melytől oly sokan várják a megváltást, nem váltotta be eddig a hozzá fűzött reményeket. Ne legyünk naivak, az internet – mint médium – nem a magaskultúra közvetítésének eszköze.  A könyvek és az irodalom misztikuma már így is elveszett a blogok tüzében (a kritikai vélemény dacára erre ez a blog is tesz egy lapáttal), de most maga a KÖNYV – melynek használatához soha nem volt elég pusztán a betűk ismerete, az annál jóval összetettebb kultúrtechnika – van veszélyben.
Felsejlik Jorge atya (Borges?) alakja a Rózsa nevéből, akinek nézeteivel egyre inkább egyet tudok érteni: Az olvasás nem való mindenkinek. A népoktatás felvilágosodás óta makacsul élő illúziója több ponton is elvérezni látszik. Félreértés ne essék, nem a tudás és információ elzárásáért szállok síkra, csupán azt a felismerést szeretném tudatosítani, hogy egy könyv értelmezéséhez vezető út soha nem alapvetően technikai kérdés. Ahhoz először meg kell tanulni olvasni (hangsúlyozom, az nem egyenlő a betűk ismeretével).
Most itt a legújabb csoda, jönnek az e-könyvek, bármi könnyen beszerezhető lesz, kereshetünk majd a szövegben, könyvjelzőre sem lesz szükségünk (bár Esterházytól régen tudjuk, hogy komoly ember nem használ könyvjelzőt), és eldobhatjuk az ósdi papírjainkat. Ez a boldog e-könyv korszak ígérete.
Szkeptikus vagyok.
Hogy Hank Moody mit mondana erről, azt pedig borítékolni tudom.