Könyvbarátok

"A könyv az emberi boldogság egyik lehetősége"

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
Nem létező könyvek tára 7.

Megérkezett az utolsó válogatás pazar nem létező könyveitekből. Abszolút nem volt szándékos, de ebben a blokkban a romantikus könyvek dominálnak.

Magyar Anikó
Könnykaleidoszkóp
„A fák ágai fölöttem hajladoztak, míg én a fűben hevertem, hallgattam miként játszik a szél a levelekkel, ekkor egy kis zajt hallottam észak felől, próbáltam fókuszálni, hogy láthassam mi az, de úgy döntöttem mégsem akarok tudomást venni a valóságról, ekkor egy könnycsepp tört fel a szememből.”

A könnykaleidoszkóp a vadromantika világától eltávolodva egy szentimentalista idill újrafelfedezésére törekszik, mely megnehezíti a szöveg műfaji kategorizálását. Szokatlan, rezignált hangon törődik bele a regény a világ megváltoztathatatlanságába, közönyös kegyetlenségébe, ugyanakkor felfedezi az emberi kiteljesedés nagy esélyét, az önmagunkban felfedezett öröm és boldogság pátoszát, lehengerlő erejét. Ezt azonban nem pszichologizálásba merülve igyekszik feltárni, nem álomvilágot, hanem élhető valóságot teremt.
Magyar Anikó művében az emberi lélek nincs kiszolgáltatva a társadalmi környezet destruktív hatalmának, az egyén önmagában teljes egész, akinek joga van a boldogságra, sőt kötelessége boldoggá válni, de ahhoz át kell élnie az érzelmek teljes spektrumát, mindent látnia kell, amit a könnykaleidoszkóp a szeme elé vetíthet.
Ez a szimbolika határozza meg a regény mélystruktúráját, ebből bontja ki a szerző nem mindennapi történetét az emberről, az érzelmekről és a humánum fogalmáról.

Doba Dóra
Érzelmes érzelmek
„Ősz volt, a lehulló levelek táncot jártak az utcákon, a komor felhőkön át a nap gyöngéd sugarai sziporkáztak a hajnali eső pocsolyáiban.”

Az Érzelmes érzelmek nem mindennapi kísérlet a romantikus regény műfajának újragondolására. Doba Dóra szétszedi a kommersz műfaji sablont, és olyan átstrukturálást hajt végre, melynek következtében szétesik összes megkövült prekoncepciónk. Hiszen a romantikus művek tengerében már szinte veszni látszik az igazi érzelmek hiteles elbeszélésének lehetősége. Ennek megőrzésére, vagy sokkal inkább visszanyerésére tett kreatív és bátor kísérlet az Érzelmes érzelmek, mely már címében utal erre a kettős helyzetre.
Lehetséges, hogy a regény nem fogja kiszolgálni maradéktalanul a tucatkönyvek esztétikai kódján szocializálódott olvasókat, de akik olcsó sablonok helyett valami igazira, de mégis érzelmes olvasmányra vágynak, azoknak tökéletes választás Doba Dóra regénye.  


Fako Istvánné Jamilah Salam
Isten és a király vendége voltam
Az ötödik pillér
„Először csak a misztikuma érdekelt, majd miután megtaláltam az utat, amelyen haladva egyre közelebb kerülhetek a megválaszolatlan kérdések megfejtéséhez, minden erőmmel azon munkálkodtam, hogy teljesíthessem a feltételeket.”

Az Isten és a király vendége voltam a misztikus megismerés útjára vezet minket, mely gyökeresen eltér köznapi tapasztalatainktól. A valóság igazi arcát fátylak takarják előlünk, melyeket csak kemény munkával lehet fellebbenti. Az útkeresés kényszerének lenyűgöző regényét adja kezünkbe a szerző, melyben feltárulnak a mesés kelet titkai és bölcsességei. Az önvallomás narrációs erejének hatására egészen közel érezzük magunkat a főhőshöz, aki a titkok nyomába eredve győzi le előítéleteit, és felszabadítja magát saját tudatának rabsága alól.
Élhető életre tanít minket a könyv, arra hogy sose érjük be kompromisszumokkal, vagy hazug válaszokkal, és akkor végül elmondhatjuk magunkról, hogy Isten és a király vendégei voltunk.

Kohut Katalin
Van örök szerelem?
„Annát addig ismeretlen érzés kerítette hatalmába.”

Az Őrült Johanna szerzőjének legújabb könyvében két teljesen különböző ember sorsának összefonódását követhetjük nyomon. Egy gyönyörű fiatal lány megismeri a mindent elsöprő szerelmi szenvedélyt, de vajon lehet-e a boldogságot és a gyönyört a végtelenségig fokozni anélkül, hogy valakinek sérülést okozzunk? Van-e közös jövője két embernek, akik között az egyetlen kapocs a szerelem? Nem szokatlan, de annál inkább égető problémákra keresi a választ Kohut Katalin könyve. A szerzőnő atmoszférateremtő képessége ismét megcsillan, és a romantikus műfajban is szerethetőt és értékeset ad a kezünkbe.

Nem létező könyvek tára 6. (az utolsó előtti)

Lassan teljes lesz a rendhagyó sorozat. Újabb három kritika szerzőinknek. Kicsit csúszik a játék hivatalos eredményhirdetése, de holnapra már teljes lesz a lista, minden játékosunk borítója kész lesz, és akkor bonthatjuk a pezsgőt. És persze gazdára találnak az ajándékok is.

Pataki Marianna
Villanások
"...Ismét agyam egy eldugott szögletét kutattam, próbáltam visszaemlékezni, miközben másfél éves kisfiam békésen szuszogott a szobában."

Újabb könyv, mely a lélek sötét mélyére fúr. A kozmoszban elvesző apró ember legalább olyan kicsi, mint amilyen nagy a kozmosz az emberben. Egy gondolat mindent megváltoztathat, de a jó és rossz lehetősége egyaránt megbújik a végtelen lehetőségekben.
A Villanások nem hagyományos felépítésű regény, összeálló és széttartó foszlányok kusza, de kérlelhetetlen logikával felépített rendszere. A főhős a klasszikus detektívhősök korszerű örököse, aki gyilkosok helyett folyamatosan saját gondolatainak nyomában jár, hiszen a virtuális valóságot nem a számítógépek hozták el az ember életébe, az ott élt elevenen eddig is minden emberi agy tekervényeiben. Főhősünk saját képzelete ellenében próbálja összeszedni a villanásokat, hogy megőrizze elméjének épségét, és visszatérhessen a valóságba, melynek létezésével kapcsolatban egyre gyakrabban támadnak kétségei.
Pataki Marianna regénye a bátrak választása, összezavarja az olvasó gondolatait is, de izgalmas játékra hív, melynek nehéz ellenállni.

Kubovics Mónika
Egy álomvilág jegyzetei
"Pont olyan egyetemista voltam én is, mint a többiek a suliban."

Mindenkinek mást jelent a felsőoktatás. Valakinek a szabadság édes ízét és határtalan bulikat, másoknak otthontalanságot és reményvesztett bukdácsolást. De az biztos, hogy a legtöbb ember olyan életkorban néz szembe ezzel a világgal, amelyben még a személyiség teljesen kiforratlan és bármilyen irányba változhat. Más benne lenni, más beszélni róla, és megint más regényben elbeszélni.
Az Egy álomvilág jegyzetei azáltal válik értékessé és szerethetővé, hogy az egyetemi életet kisszerű nosztalgiázás helyett nyers objektivitásban képes megragadni, nem minősít, nem ítélkezik, viszont közöl és beszámol. Az eredmény egy hihetetlenül megkapó pillanatkép humorral és drámával, fénnyel és sötétséggel.
Még gimnazista vagy? Ideje, hogy megtudd az igazságot a jövőddel kapcsolatban. Már lediplomáztál? Ideje reálisan tekintened a múltadra. Ha pedig éppen koptatod valamelyik egyetem patinás padjait, akkor igazi túlélőkalauzt vehetsz a kezedbe.

Molnár Emese
Szirén éneke
"Az igazak álmát aludva egyszer csak arra ébredtem, hogy anyám kék írisze csillog a fejem felett, mosolygott az édesen vékony rózsaszín ajkaival, frufruja a szemébe lógva, s a fejem fölé hajolt, hogy megcsikizzen az ágyamon."

A Szirén éneke megdöbbentő erővel képes életre kelteni az elemi erejű és előítéletektől mentes gyermeki fantáziát. A regényt bárhol is ütjük fel, rögtön csodavilágban találjuk magunkat, mely körülölel, óv és véd minket, ahogy anya a gyermekét.
A modernség nagy átka, hogy a szerzők általában a nyelv pusztító, elidegenítő karakterére fókuszálnak, és megfeledkeznek teremtő erejéről, jobbító hatalmáról. Molnár Emese írásából kitűnik, hogy hisz a saját szövegében, és hisz az emberben magában. Ez a kristályosan csillogó humánum lengi be az egész mű hangulatát. Az álomszerű világ próbára teszi a legkifinomultabb optikai médiumot, az emberi képzeletet, de ebben a csapongó fantázialétben is saját életünk igazi értékei és valós érzelmi kötődései köszönnek vissza.
A Szirén énekének sikere talán megkapó kortalanságában lelhető fel, olyat tud adni az olvasónak, melyre már régóta nem is számítottunk igazán…

Nem létező könyvek tára 5.

Kritika és borítóterv a két éllovasnak:

Illó Lilla
Viszlát odaát!
"Mary háromszor fordult meg, mire el merte hinni, hogy senki sem követi ezen a kihalt útszakaszon, s háromszor szidta le magát, hogy ne legyen olyan paranoiás, ám nem is sejthette, hogy ez a sötét éjszaka több borzalmat tartogat számára, mint amennyit ember elképzelni képes."

Ha valaki még nem élte át a csontig hatoló, pokoli rettegés kínját, annak hasznos tapasztalat lesz fellapozni Illó Lilla könyvét. A szöveg szinte beégeti magát az ember tudatalattijába, hogy szembesítse legmélyebb félelmeivel.
A horrort sokan könnyű műfajnak tartják, de megragadni a legősibb emberi érzelmet, ezt az artikulálatlan vad iszonyatot, a legnagyobb íróknak is feladja a leckét. Aki mégis képes ilyesmire, az veszélyes szöveggel ajándékozhatja meg a világot, és ez történt a Viszlát odaát! esetében is.
A regény egy percig sem jut nyugvópontra, hihetetlen váltásaival teljesen össze tud zavarni a reális és irracionális határát illetően. Akárcsak H.P. Lovecraft regényeiben, itt is a törékeny emberi lélek próbál szembenézni olyasmivel, aminek feldolgozására antropológiailag képtelen. A rettenet viszont feketénél is feketébb humorral társul, ami hatványozza a könyv szuggesztivitását, csapdába ejti, sarokba szorítja az olvasót, hogy ott mérje rá a döntő csapást. Csak erős idegzetűeknek!

Szilágyi Enikő
A tükör
"Az ajtóból visszatekintve fájdalom lett úrrá rajta: elárasztották az emlékek, ebben a pillanatban összetört és mint egy tükör, darabjaira hullott szét..."

Honnan tudjuk, hogy kik vagyunk? És egyáltalán hogyan határozhatjuk meg az én fogalmát? Meglehet, hogy az ember nem egyéb, mint vágyak és vélekedések laza rendszere? Az én határainak elmosódása jellegzetes problémája a nyugati kultúrának, és Szilágyi Enikő regénye élesen reagál erre a problémára. A tükör szimbolika következetesen érvényesül az egész műben, a lélek tükre maga is egy tükör, mely önmagát tudja csak visszaadni ebben a végtelen ürességben. A széthulló darabok torz mozaikká állnak össze, mely már képtelen hiteles reflexióra. Az ember mindig csak valamilyen közvetítésen keresztül juthat el önmagához, és ha ez a felület – melyen keresztül énünkhöz csatlakozunk – szenved el sérülést, akkor esélytelenek vagyunk visszatalálni a kiindulóponthoz. A főhős küzdelme pont ezáltal hősies, és nyer eposzi magaslatokban járó igazolást.
Nem könnyű ábrázolni a lélektől lélekig vezető utat, de ez a regény még ennél is többre, a léleknek önmagáig vezető útjának bemutatására vállalkozik, és ebben megcsillan a szerző lenyűgöző pszichológiai jártassága és ismeretelméleti tájékozottsága. Nem könnyű olvasmány, de megéri a fáradtságot.

Holnap éjfélkok véget ér a játék, szavazataitokat addig tudjátok leadni a Könyvbarátok Facebook oldalán.
Részletes infó a játékról.
Készülnek a további borítók és kritikák!

Nem létező könyvek tára 4.

A legújabb kritikák és borítók az irodalmi játék résztvevőinek. Most is elmondom: Nagyon nehéz egy mondat alapján helyes következtetéseket levonni, így ha tévútra keveredtem volna, akkor elnézést kérek a szerzőtől.

Kristóf Kriszta
Kihalni esélyes
"- Te egy szinoníma vagy a törzsgyökeres baromra! - bilincselem hátra a delikvens kezét."

Szemtelenül szókimondó, humoros és erőszakos. A Balek óta nem olvastam ennyire addiktív krimit, és a magyar főváros sem mutatta még soha ezt a brutális, de mégis szerethető arcát. Az biztos, Kristóf Krisztának kisujjában van az atmoszférateremtés, a regényalakjaival viszont nem bánik kesztyűskézzel.
A mű létértelmezésének alapja az „aki hülye, haljon meg” elv, amit a szerző következetesen érvényesít is a sztori egészében. Ahogy a krimi kibontakozik, felvonulnak a nagyvárosi élet egyedi és túlságosan általános figurái egyaránt, de vajon rendet lehet-e vágni ebben a káoszban? A kisszerűség megbocsáthatatlan, de a stílus életet menthet, de aki valóban túl akar élni ebben a városi dzsungelben, annak csakugyan össze kell szednie magát.
Az urbánus populáris kultúrának is egyedi, immár 21. századi látleletét veheti kezébe az olvasó. A regény lüktet, él, pulzál, csakúgy mint a város, melyben játszódik. Ez is csak egy újabb evolúciós verseny, melyre joggal figyelmeztet minket a villamosokon olvasható figyelmeztetés torzítása: Kihalni esélyes!
Igazán ütős kis olvasmány, tarkón vágja az embert. A furcsa viszont az, hogy örülünk neki…

Boruzs Dora
Reszket a bokor, mert...
"Egy nyári éjszakán történt a dolog."

A címként citált Petőfi idézet érdekes irodalmi játékra hív minket. Lánglelkű költőnket valahogy nem az erotikus szenvedéllyel azonosítjuk, de ha kicsit megfeledkezünk a költőt övező mitológiáról és ezzel kapcsolatos előfeltevéseinkről, akkor rá kell ébrednünk, hogy szűkös az a keret, melybe nemzeti klasszikusunkat szorítani próbáljuk.
Noha a regény nem irodalomtörténeti mű, élesen reflektál erre a problémára is. A Reszket a bokor, mert… a szerelmi szenvedélyt tematizálja szokatlanul nyílt, kendőzetlen stílusban. Végigjárja az utat az egyik embertől a másikig, de egy percig sem hajlandó öncsaló kompromisszumokba ringatni az olvasót. Freud szerint az ember boldogságvágya egy pillanatnyi állapot időbeli kiterjesztésének igénye, mely jellegénél fogva megvalósíthatatlan. Nem jár mindenkinek a boldogság, és szerencsések azok a kevesek, akik röpke percekre részesülhetnek belőle. A szerelem, a szenvedély és a szexualitás egysége, ősi vágyálmaink a tökéletes párkapcsolatról pedig gyakran megvalósíthatatlannak bizonyulnak. Mégsem szomorú könyvet ad kezünkbe Boruzs Dóra, sokkal inkább életszerűt.

Kohut Katalin
Őrült Johanna
"Vétkesek közt cinkos, aki néma"
A börtön elmeosztály iszonyatos karmája
Három kísérő angyal jelezte Johanna születését. Anyai nagyapja és édesanyja szörnyű sorssal ajándékozta meg a gyermeket: az apokalipszis végeláthatatlanságával, mely a jókat és az embereket sújtotta. Anyai nagyapja a sárospataki és környéki tulajdonos volt, Benkő Lajos, apai nagyapja ősrégi család elszegényedett leszármazottja , Kohut József énekes tehetséggel és a tehetetlenséggel a szűkösség ellen, mely a családot a hét hegy városában való tartózkodása alatt ítélte.

A viharos körülmények között megjelent Őrült Johanna az év egyik nagy könyvmeglepetése. Annak ellenére, hogy masszívan ellenáll a műfaji meghatározásra tett kísérleteknek, mégis megtalálja az utat az olvasókhoz. A női lélek legsötétebb titkait tárja fel a szerző, de nem elégszik meg feminista frázisokkal. Gyomorba vág a regény plasztikussága, a részletek iránti döbbenetes érzéke. A külvilág nem díszlete a történetnek, hanem Johanna belső lelki vívódásainak és vadságának érzéki kivetítése. Ezért nehéz szabadulni az írás szuggesztív hatalma alól, mely megkísérti és próbára teszi a figyelmes olvasót. Nem könnyű olvasmány, hiszen arra késztet, hogy újragondoljuk a világhoz és önmagunkhoz fűződő viszonyunkat. Johanna őrültsége nem is annyira lelki állapot, sokkal inkább az értetlen társadalomnak adott bátor válasz, morális választás kérdése. Hiszen az őrült világ csak egyetlen dolgot visel nehezen, ha valaki változtatni szeretne a szabályokon.

A játék részletes leírása.
Szavazzatok kedvenceitekre a facebookon!

Nem létező könyvek tára 3.

Az ígéretnek megfelelően jönnek az új kritikák és könyvborítók az irodalmi játékunk résztvevőinek pályamunkáihoz. Nem győzőm hangsúlyozni, hogy teljesen önkényesek az írások, így ha valaki nem igazán ismer rá eredeti elképzeléseire könyvével kapcsolatban, az nézze el nekem ezt a kis tévedést.
Az írásokra szavazni változatlanul a Könyvbarátok facebook oldalán tudtok, aki pedig kedvet érez a játékhoz, annak október 31-éig még szabad a pálya.
Íme, az új kritikák:

Lena Belicosa
A kincses láda titka
(I. Barbarossa hagyatéka) 1.

"A vitorlás hajó oldalra dőlt a szélben, Marcos azonban erősen markolta a kötelet, és ha lassan is, de az Estrella Luminosa (Fénylő csillag) névre keresztelt hajó hamarosan visszaállt a normális állásba, és finoman szelte a Földközi tenger hullámait."

Lena Belicosa érdekes történelmi kalandra hív minket regénysorozatának bevezető kötetében. Művét olvasva tudatosul bennünk, hogy a filológia határozza meg életünket. A rejtélyek koron és téren átívelő dzsungelében nehezen találjuk a biztos pontokat, létünk stabil fundamentumát.
A szerző rendkívüli műveltségről és jártasságról tesz tanúbizonyságot, de képes elkerülni a didaktikusság buktatóit, és olyan olvasnivalót ad kezünkbe, mely irodalmi igényessége mellett sem veszít semmit friss és könnyed populáris hangjából.
A rejtélyes kincs nyomába szegődve az olvasót megérinti a történelem misztikuma, európai kulturális örökségünk lenyűgöző varázsa. A csillag, mely megmutatja nekünk a helyes irányt, egyszerre utal vissza a betlehemi történethez, és vezet minket a kincshez, vagy – ha úgy tetszik – ver hidat a történelmi való és a misztikus megtapasztalás között.
A történetvezetés Umberto Ecót idézi, így nagyszerű olvasmány a könnyed szórakozás kedvelőinek, és a fajsúlyos irodalmi rejtélyek és mélystruktúrák szerelmeseinek egyaránt.

Bárány Balázs
Engesztelhetetlen gyűlölet
"P. ezen a reggelen úgy érezte, hogy évek teltek el a vekker csörgése és az ágyból való kikászálódás között."

Az engesztelhetetlen gyűlölet elvezet bennünket a lélekrombolás origójához, és miközben rettenthetetlen elszántsággal tárja föl témáját, önmaga is saját tárgyává válik.
Bárány Balázs pusztító könyvet adott a kezünkbe, alighanem a modern magyar irodalom legfrissebb klasszikusát, és életre hívta P. figuráját, aki új dimenzióikat ad az idegenség fogalmának. A regény főhőse egy azonosulási pontokat nem kínáló, tragikusan félreértett és félremagyarázott alak, akinek minden tette, minden próbálkozása gyűlöletet vált ki embertársaiból.
Még is mit lehet tenni ilyen elkeseredett helyzetben? Nos, P. nem kafkai hős, ezért az őt körülvevő ellenséges világ teljes ignorálása mellett dönt. És egyre inkább világossá válik, hogy a forgószél belsejében nyugalom van. Egy ember szemben mindenkivel, de vajon van-e esélye a végtelen és engesztelhetetlen gyűlölet ellen? Hős és anti-hős között még sosem volt a határ ennyire elmosódott.
Kiváló regény azoknak, akiket nem rémít meg a szöveg hatalma.

Izrókné Komjáthy Judit
Kedves Naplóm! Avagy, kamasznak lenni nem is olyan nehéz
"Engem is utolért a kamaszlányok egy titkos hobbija, a naplóírás. Úgy döntöttem lejegyzetelem a gondolataimat és mindennapjaim eseményeit."

A magyar irodalomértés nagy általánosságban még mindig valamilyen korszerűtlen pozitivista paradigmában tapogatózik, mely teljesen alkalmatlannak bizonyul Izrókné Komjáthy Judit regényének értelmezéséhez. Nehéz helyzetben vannak azok a kritikusok, akik nem tudnak különbséget tenni a szerző és a narrátor között, a lírai önvallomás mögött ugyanis egy érett regényíró bújik meg, aki parádés irodalmi játékot játszik az olvasóival. A kívüliségben felfedezett én, a másban felfedezett azonos dinamikája teszi valóban egyedülállóvá a regényt, és tereli a műfajt egészen újszerű vizekre.
A látszólagos lágyság és szentimentális hangulat mögött diszkrét lázadás és feszes koncepció bujkál. A kamaszlány regénye valójában egyetemes emberi problémák, az önmegismerés és öndefiniálás kérdéseit járja körül. Kik is vagyunk mi, és mit akarunk ebben a világban?
A Kedves Naplóm! eleve egy olyan formát választott, melyben a szó egyaránt érvényesül kifelé és befelé. Feltehetjük a nagy kérdéséket: Ki írja és ki olvassa ezt a bizonyos naplót? A választ viszont nem a könyvben, hanem önmagunkban találjuk meg.

Nem létező könyvek tára 2.

Íme, újabb megtekintésre érdemes nem létező könyvek a Könyvbarátok facebookon meghirdetett játéka nyomán. Még lehet és érdemes pályázni, csak egy könyvcím és kezdőmondat, ennyi az ára az irodalmi örökkévalóságnak!

Csiszár László
Táncolj te is, kukacka!
"Neve? - ismételte meg a rendőr immár harmadszor."

Azok a bizonyos 90-es évek elevenednek meg Csiszár László regényében. Érdekes korszak mely mostanában talán sokkal távolabb van annál, mint amilyen közel van valójában, noha ott voltunk, átéltük ezeket az időket. Furcsa világként köszön vissza mindez a Táncol te is, kukacka! lapjain, mely világot az elképzeléstelenség és az artikulálatlan vágyak hatják át. Felmerülnek lényegi kérdések a szabadság természetét illetően, de a könyvet olvasva a frenetikus irónia mögött is ott látjuk az alapvető kétségbeesést, hogy újonnan elnyert életünk máris ragadozók martalékává válik. A regény a meglopott lázadás eszményének kései apoteózisa, melyben ott lobog még – ha rezignáltan is – az ősi szabadságharcos tűz, és az éj sötétjén át üvölt felénk a kulcsmondat: „Én nem táncolok.”
A könyv könnyed humora ellenére komoly feladatra vállalkozik, szembesít minket saját életünk történelmi fundamentumával, azokkal a bizonyos 90-es évekkel. Kis utazás az időben, de annál nagyobb az emberi lelkekben.
Nagy mű a könnyed szórakoztatás köntösébe bújtatva.

Tóth Zsuzsa
Engem ne várjatok!
"Warren egyelőre élvezte a nap melegét, igyekezett nem gondolni a mögötte elterülő tájra, mely jelenlegi formájában leginkább Warhol ’129 halott!’ című képére emlékeztette, illetve a rá váró éhhalálra, mely lassan, de biztosan bekövetkezik, amennyiben nem sikerül béta-hím képességein fejlesztenie."

A világban valami nem stimmel, és bár a probléma nagy (sőt, olybá tűnik, olyan nagy, hogy körvonalazni sem lehet), a legkevésbé sem az ifjú Warren feladta, hogy megoldja azt. Warren nem született hősnek, nem hisz a sorsban úgy általában, a sajátjában pedig még kevésbé. Elveszett ember, aki a rezignáció, stagnálás és kétségbeesés hullámai között vergődik, de ezt is minden meggyőződés vagy pátosz nélkül. Warren a tragédia nélkül elbukott hétköznapi ember, aki nem vár és nem is várhat már semmit az élettől. De a történet mindig erősebb, mint maga az ember, és ha belekeveredünk valahogy, akkor már senki sem menthet meg minket. De vajon Warren megmentheti a világot, melynek legszívesebben pusztulását kívánná?
Tóth Zsuzsa végtelen szarkazmussal tiszteleg az anonim hősöknek, akik izzadtan buknak a felszínre reggelente émelyítően kusza álmaik tengeréből az ágyukban, és tudják azt, amit mi már sejteni sem merhetünk. És hogy mi is az, erre talán választ ad a regény, de ahhoz jól kell feltennünk kérdéseinket.
Az Engem ne várjatok! melankolikus lemondás egyszínű világunkról, és óvatos puhatolózás egy élhető élet reménye felé. Igazi kultkönyv, az utóbbi évtizedek populáris kultúrájának grandiózus szintézise, melyben Warholtól a facebookig fellelhetjük identitásunk gyökereit.

Nem létező könyvek tára 1.

A Könyvbarátok a facebookon játékot hirdetett, mely során bárki irodalmi sikerekre törhet komoly energiabefektetés nélkül. Mindössze egy könyvcímből és egy első mondatból álló pályamunkák versenyeznek a dicsőségért és persze a nyereményekért. A játék még tart, aki kedvet érez, pályázzon, és élvezze az irodalmi dicsőség elviselhetetlen könnyűségét.
A játék részeként elétek tárom néhány (még) nem létező könyv kritikáját, melyeket a cím és kezdőmondat alapján írtam meg. Ezért előzetesen is elnézést kérek a szerzőktől, lehet hogy nem találtam el pontosan műveik szellemiségét, de lássuk be, nem is volt könnyű dolgom…
Ha elnyerte a tetszéseteket valamelyik regény, akkor szavazzatok rá a facebookon (tetszik gomb), ezáltal is buzdítva a szerzőt a nagy mű befejezésére.

Czira Attila
A Bestia
„San Francisco utcái nagyon nyugodtak e korai időszakban.”

Hamisíthatatlan noir krimi Czira Attila könyve. San Francisco lüktető nagyvárosának megkopott fényeiben bontakozik az izgalmas történet, melyben a főhős kénytelen feltenni magának a kérdést: Vajon hihet-e még egyáltalán a szemének, vagy gondosan felépített élete visszavonhatatlanul összeomlik.
A démoni nő, a bestia figurájának invenciózus újrarajzolásával a szerző megidézi a két háború közti korszak pusztító dinamikát képviselő nőalakját, a klasszikus vampot. A vámpírregények korában ez a gyilkos nőiesség valahogy sokkal félelmetesebb, mint bármilyen mesebeli vérszívó.
A Bestia filmszerű ábrázolási technikája, áradó expresszionizmusa lüktető, szuggesztív atmoszférát teremt, mely érdekes módon játszik össze az általa (újra)teremtett város, San Francisco hangulatával.
Összegezve: San Francisco városa még sosem volt ennyire sötét, mint ahogy a mély rettegés sem volt még soha ennyire kézzelfogható. Magával ragadó történet, kizárólag erős idegzetűeknek.   

Balló Gábor
Lendkerék és vasakarat
„Kihúzva a 40cm-es acélkést Emily szívéből vette észre, hogy egy csepp vér sincs rajta.”

William Gibson Neurománc című művével egészen újszerű dimenziókba emelte a sci-fi műfaját, ha nem is előzmények nélkül, de az elsők között írt olyan fogalmakról, mint a kibertér, virtuális valóság vagy a génmanipuláció. Orwell még a totalitárius államot érezte fenyegetőnek, míg Gibson a multinacionális cégek agymosó tevékenységét prognosztizálta.
Nagy elődeihez hasonlóan Balló Gábor könyve is félelmetes dimenziókat feltáró negatív utópia, az elembertelenedés sors- és létpusztító hatásának kegyetlenül élesen megrajzolt látlelete. De a fenyegetés immár nem egy külső fékevesztett hatalomban keresendő, hanem az ember belső késztetésében, hogy önmagát rabszolgává degradálja.
De hogyan jutottunk idáig, miért szövetkezik az emberiség önmaga ellen? Talán mégis egy elnyomó totalitárius állam vagy multik állnak a háttérben, esetleg egy fejlett idegen civilizáció otromba tréfája mindez, vagy ez ember alapkódolása szerint a totális egzisztenciális nullpontra törekszik?
Ahogy a történet halad előre, és megismerjük a virtuális valóságban ragadt féllényeket, akikben sajnálatos módon magunkra ismer(het)ünk, elkezd motoszkálni a fejünkben egy idegesítő gondolat: Lehet, hogy nem is olvasói, hanem részesei vagyunk a történetnek.
Igazi pszichedelikus, agyolvasztó flúgosfutamban lesz része mindenkinek, aki kézbe veszi a könyvet, melyben még a bizonytalan fogalma is elbizonytalanodik…