Afrikai szafariAz albumokat tartottam mindezidáig a legperverzebb könyveknek. Egyszerűen meg tudom indokolni miért: azért, mert egyszerűen feleslegesek. Általában karácsonyra kapjuk őket olyan rokonoktól, akik vagy nem voltak túl kreatívak, vagy nem ismernek minket eléggé, és ennek köszönhetően a polcaink egy idő után elkezdenek roskadozni teljesen felesleges, ellenben nagyon könnyen porosodó és baromi nehéz kiadványok súlya alatt.
Most azonban revideálom a nézeteimet, mert találtam olyan albumot (na jó, inkább művészi fotógyűjteményt), amit szívesen tudnék a polcomon.
Ez az Afrikai szafari.
A két szerző fotográfus, Peter és Beverly Pickford Afrikában születtek és nevelkedtek. Ugyanaz a szenvedély vonzotta őket ehhez a rejtélyes kontinenshez, mint amit annak idején Hemingway is érezhetett, de ők nem vendégként, hanem otthonukként ismerték meg ezt a csodás világot.
28 éves fotográfusi és szerzői tapasztalatuk pedig hozzásegítette a házaspárt, hogy olyan módon meséljenek nekünk képeik által Afrikáról, ahogy még sohasem láthattuk azt.
Van valami misztikus vonzerő, ami a férfiakat a szavanna végtelen tájaira csábítja, valami ami megül a lélekben, és nehéz tőle szabadulni. Talán az ember és természet ősegységének illúziója hiteti el velünk, hogy még megadathat számunkra a kompromisszumok nélküli szabad élet, és belső harmónia saját háborgó lelkünkkel.
(Noha már régről tudjuk, hogy emberben nincs semmi természetes.)
De hogy ne legyek ilyen végtelenül fennkölt, az általam ismert abszolút „ultimate” fantázia Afrikával kapcsolatban: Elefánthátra pattanni zebramintás rövidgatyában (Nem saját ötlet – köszönet érte F.Zs-nek – alias Ombre).
Kevés fotóalbumra merném azt mondani, hogy addiktív, de ez erre a kiadványra maximálisan igaz.