Klasszikus kérdés: Ki volt a legjobb James Bond? Az erre adott válasz sokat elárul az emberről. Én sokáig egyértelműen Sean Connery mellett tettem le a voksomat, de ahogy teltek az évek, egyre inkább azt vettem észre magamon, hogy Roger Moore Bond filmjei sokkal jobban lekötnek. Miért? Egyszerűen elhiszem neki, hogy tényleg ilyen jó a nőknél, noha ő csajozik a legpofátlanabbul, de mégis rá haragudhatunk a legkevésbé. Az ő Bond figurája volt emellett az egyetlen, aki nem vette komolyan az erőszakot. Kiirtott ugyan kisebb hadseregeket, de mindig azzal a laza szájszéli mosollyal és utánozhatatlan eleganciával. És olyan soha nem fordulhatott elő, hogy elcsúszott volna a nyakkendője akció közben, a frizuráról nem is beszélve. Mindent egybevetve lehet, hogy nem ő volt a legkeményebb Bond, kétségkívül nem is a leghatékonyabb, de mindenképpen a legelegánsabb és a  legsármosabb. És ő volt az egyetlen, aki igazából mindig is Bond volt, és mindig is az maradt. Az volt már Angyalként, és az maradt az életben, UNESCO nagykövetként is.
Az önéletrajza nagyszerű olvasmány, egy olyan fantasztikus életpálya lenyomata, melynek – ahogy szokták volt mondani – van íve, tart valahonnan valahova. Egy klasszikus angol úr nem kevés iróniával, a gentleman fogalmának élő illusztrációja. A könyvben rengeteg érdekes történet szerepel szerelmekről, barátokról, pályatársakról, az élet adta lehetőségekről és kihívásokról.
Felvillanyozó kiadvány, mely arra kényszerített, hogy leporoljam James Bond és Minden lében két kanál gyűjteményemet.