Tetőzik a vámpírmánia. Boldog, romantikus vámpírtörténetek tömkelege zúdul ránk.

Kezembe került a napokban az eredeti Bram Stoker féle Drakula, és talán mondanom sem kell, elég nagy a kontraszt. Bele kell törődnünk, a vámpír mitikus figurája, mely kezdetben maga volt a romboló őserő, a világot pusztulással fenyegető leviatán, mára kedves és némileg szirupos hősszerelmessé nemesült. Hosszan ámuldozhatnánk ezen a tényen, bár hozzá kell tenni, hogy a vérszívó történetének mindig is megvolt a maga erotikus vetülete.

A vámpír túlfűtötten szexuális lény, nőket szipolyoz ki és veszejt el (ha úgy vesszük klasszikus macsó), ami viszont igazán mellbevágó, hogy ez a nők többségének abszolút bejön.( Eljuthatnék ennek valamilyen soviniszta értelmezéséig, de nem vágnám magam alatt a fát.)

Ha el akarsz csábítani egy nőt, vidd el a Drakulára.” Így inti az Ed Wood filmben Lugosi Béla a fiatal rendezőt. Hosszan kifejti, hogy a nők tudat alatt vonzódnak a vámpírhoz, és a borzongásuk mélyén mindig szexuális feszültség lappang. Kár túlragozni, de tény, hogy tini lányok milliói esnek extázisba a jóképű vámpírfiúktól.
Hát itt a Hajnalhasadás, véget ér a nagy a történet, nem lövöm le a poént, de a sorozat rajongói nem fognak csalódni. Ahogy a történet a maga logikája szerint kibontakozik, Stephenie Meyer nem hagy kétséget afelől, miért is vált ekkora sztárrá.
Engem azért nem hagy nyugodni, hogy ugyan miért nem a vérfarkas figurája vált a nők kedvencévé. A vérfarkas maga a vitalitás és a túláradó ösztön. Ma aszott arcú csenevész férfiak a menők, de én azt mondom, a farkast eljátszó Jack Nicholson az örökkévalóságig keményebb marad Robert Pattinsonnál.
Éljenek a vérfarkasok!

 

http://book.hu/konyv/18330/Breaking-dawn-Hajnalhasadas-puhatablas.html

http://book.hu/konyv/18331/Breaking-dawn-Hajnalhasadas-kemenytablas.html